| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 1730–1735 körül |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 38,5 x 46,5 cm |
| Leltári szám | 52.209 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Az üdítően látványos, lendületes kompozíció a velencei mester érett korszakából származik, 1735-38 között készült. Egészalakos, néhány évvel korábbi változatát a londoni National Gallery őrzi. Ez utóbbi magába foglalja az áldó Atyaisten alakját és a Szentlélek galambját is, tehát a Jézus születése ábrázolását egyesíti a Szentháromságéval. Mivel a fény Máriára esik, első pillantásra fel sem tűnik, hogy József ültében alszik: feje előrebukik, bal kezét ölébe ejti, jobbja lecsüng. Sokkal szembetűnőbb ez az alvás-motívum egy még a londoninál is korábbi egészalakos Jézus születése jeleneten (Cambridge, Sidney Sussex College): József mély kábulata, öntudatlan, heverő testhelyzete itt igen erős dramaturgiai hangsúlyt kap. Az esendőséget megcélzó, de a szentségtöréstől óvakodó szelíd komikum a rokokó ars poetica egyik vonzó alkotóeleme. A gyermek Jézus fejjel felénk fordításában szintén ez a capricciót kedvelő ízlés mutatkozik meg. Igaz, épp ez a capriccio hitbéli tartalmat is hordoz: a ragyogóan fehér gyolcskendőn fekvő Jézus arcát látni, Jézusban a Megváltót felismerni Szűz Mária privilégiuma. Ehhez hasonló beállítást egy későmanierista svájci festő, Joseph Heintz 1600 körül festett képén (Stuttgart, Staatsgalerie) is megfigyelhetünk. A témák kötetlen, demonstratívan leleményes kezelésében ugyanis a rokokó festőit szellemi rokonság fűzi manierista művészekhez, köztük ahhoz a Girolamo Mazzoli Bedolihoz is, akinek Szent Családját szintén a Régi Képtár őrzi.
©Tátrai Vilmos
Pigler, Andor, Katalog der Galerie Alter Meister, 1-2. Museum der Bildenden Künste, Szépművészeti Múzeum, Budapest. 2, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 551. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
