Jézus feltámasztja a naimi ifjút Martino Altomonte

A képen ábrázolt jelenet Lukács evangéliumának (7, 11-17) ezt az epizódját ábrázolja: „Történt, hogy Naim városába ment. Vele tartottak tanítványai és mások is, igen sokan. Amikor a város kapujához közeledett, egy halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Elég nagy tömeg kísérte a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és megszólította: „Ne sírj!” Aztán odalépett a koporsóhoz, és amint megálltak, akik vitték, megérintette, s így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” A halott felült, és elkezdett beszélni. Ekkor átadta anyjának. Mindnyájukat elfogta a félelem, és magasztalták Istent ezekkel a szavakkal: „Nagy prófétánk támadt”; és: „Meglátogatta népét az Isten.” S a hír elterjedt egész Júdeában és a környéken is mindenfelé.”
A mellékszereplők, a csoda tanúi, valósággal körtáncot lejtenek a két főszereplő, Krisztus és a feltámasztott ifjú körül, akikre az élénk színek, Jézus vörös tunikája, kék köpenye és a naimi ifjú fehér halotti leple is ráirányítják a néző figyelmét. A vezérmotívum és a mellékszólamok fényeffektusokkal felerősített, dinamikus összehangolása a rézsútosan beállított építészeti kulissza által határolt képtérben a festmény készülésekor már legalább egy évszázados barokk tradíciókhoz híven történik. Az 1731-ben festett mű a Régi Képtár további három további olajvázlatával – Ricci Mária mennybevételével, Pellegrini A béna meggyógyításával, és Gran Szent Erzsébet alamizsnaosztásával- együtt a bécsi Karlskirche egyik oltárképéhez készült.

© Tátrai Vilmos