En
Vissza a találatokhoz

Írótábla

Készítés helye Egyiptom
Készítés ideje Kr. e. 2000–1870; 19. század (?)
Tárgytípus írásos dokumentum
Anyag, technika Fa, stukkó, festett
Méret

7,5 × 11,3 × 0,5 cm

Leltári szám 51.2197
Gyűjtemény Egyiptomi Gyűjtemény
Kiállítva Szépművészeti Múzeum, Mélyföldszint, Ókori Egyiptom, Mindennapi élet

Az ókori Egyiptomban a papirusztekercsek és -ívek mellett vékony, finom gipszréteggel egyenletesen bevont fatáblákat is használtak íráshordozóként. Mivel a stukkózott táblák könnyen letörölhetők és így újra és újra felhasználhatók voltak, ideális felületet kínáltak az olyan, csupán átmeneti fontossággal bíró szövegek számára, mint a különféle jegyzetek és iskolai gyakorlatok. Az egyes áruk, termények mennyiségét a kezükben tartott táblára feljegyző írnokok a sírok falait díszítő jelenetek gyakori szereplői, de a magtárakban, műhelyekben zajló munkafolyamatokat megidéző makettekben, melyeket jellemzően az Első átmeneti korban és kora Középbirodalom idején helyeztek el az előkelők sírjaiban, szintén rendszeresen feltűnik az ülő vagy guggoló írnok szobrocskája, ölében miniatűr írótáblájával. Ez a kis méretű írótábla is eredetileg egy Sigmund Freud gyűjteményéből származó fa írnokfigurához tartozott (EGY_51.2200), ám megvételét követően a szobrocskáról leválasztották, és önálló tételként vették nyilvántartásba. Érdekesség, hogy míg az írnokszobor hamisítvány, addig maga a tábla autentikus, óegyiptomi darab, bár utólagos, modern kori változtatások és kiegészítések egyértelmű jeleit mutatja. A hamisító egy nagyobb, kora középbirodalmi, feliratos írótáblából fűrészelte ki és szabta méretre, majd csapolással a hamis szoborhoz rögzítette, miután hátoldalára értelmetlen jelutánzatokat festett. A tábla előoldalán viszont egy hat szövegoszlopba rendezett, eredeti hieratikus (azaz kurzív, főleg gyakorlati célokra használt kézírásos) felirat olvasható; az apróbb nyelvtani hibák és bizonytalanságok arra utalnak, hogy egy írnoktanonc műve, aki tábláján az áldozati formula egyes elemeinek helyes írásmódját gyakorolta. A hamisítástörténet számos esetet ismer, amikor a gyártás során eredeti ókori műtárgyakat vagy azok darabjait is felhasználták annak érdekében, hogy az elkészült alkotásnak a hitelesség kellően meggyőző látszatát kölcsönözzék.

A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.

Kiállításaink közül ajánljuk