En
Vissza a találatokhoz

Házaspár portréja Anthonis van Dyck (Sir Anthony van Dyck)

Alkotó

Anthonis van Dyck (Sir Anthony van Dyck) Antwerpen, 1599 – London, 1641

Kultúra flamand
Készítés ideje 1617–1618 körül
Tárgytípus festmény
Anyag, technika olaj, vászon
Méret

112 × 131 cm

Leltári szám 754
Gyűjtemény Régi Képtár
Kiállítva Szépművészeti Múzeum, Első emelet, Európai művészet 1600–1700 és Brit festészet 1600–1800, III. terem

“A festészet Mozartja”, Van Dyck szinte gyermek volt még, mikor már nagyra becsülték. Mint valami tűzijáték-rakéta röppent a magasba, könnyű kézzel szórta a sziporkázó remekművek sokaságát, míg végül ellobbant idő előtt, fiatalon, s mintha a görögtűz, az összegző nagy finálé elmaradt volna. Tizennégy éves korából már elismert műveket hagyott ránk, és tizennyolc volt csak, mikor a budapesti Házaspárt festette, ezt a biztos kezű, fölényes technikai tudásra és mély, érett emberismeretre valló remekművet.
Van Dyckban az is mozarti vonás, hogy brillírozott akkor is, mikor a megrendelői előírások gúzsba kötötték a kezét. Bántotta, hogy szinte kizárólag portrékat rendeltek tőle; de épp ebben a kreativitásnak legkevesebb teret hagyó, s emiatt az ítészektől lebecsült műfajban alkotta legnagyszerűbb műveit. Van Dyck portréinak centruma nem az arc, amit mindig a melankólia aurája leng körül; inkább a társadalom színpadán leosztott szerepekhez tartozó, fegyelemmel viselt maszkok ezek, semmint a karakter valódi tükrei. Hanem annál élőbbek, őszintébbek a kezek: árulkodnak a jellemről, történeteket mesélnek a hősökről. Itt a házasság hagyományos szimbóluma, a két egymásba simuló jobb kéz oly módon fűzödik össze, hogy egyszersmind kiemelje az asszony értékes gyémánt jegygyűrűjét. Büszkeség, gyengédség, bizalom és gondoskodás sűrűsödik ebben az egyetlen gesztusban. S noha a pár túl van a hamvas ifjúságon, azért mégsem lehetetlen, hogy a kép egy frissen kötött házasságnak állít emléket.

Vécsey Axel

A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.

Kiállításaink közül ajánljuk