En

Háromalakos athéni síremlék

Technika: faragott, pentélikoni márvány
Méret: 168 x 105 cm
Tárgy típusa: dombormű
Leltári szám: 6259
Gyűjtemény: Antik Gyűjtemény

alapján a férfira nézett, bal kezét (csupán ujjainak töredékei maradtak meg) pedig a vállára tette. A nő és a férfi jobb keze – az összetartozásnak a klasszikus görög művészetben gyakori képjelével – valószínűleg egymásba kulcsolódott. Kettejük között egy felnőtt arányaival ábrázolt, de jóval kisebb fiú áll, a szemlélődés kifejezésére szolgáló testtartásban. Az egyetlen kőtömbből kifaragott dombormű köré márványlapokból összeállított fülkét kell elképzelni. Ebben a formában díszíthetett egy attikai sírt.
Bár a domborművön nincs sírfelirat, a kompozíció két eleme is jelzi, hogy a három szereplő közül a férfi a halott. Elsősorban ruhátlansága utal arra, hogy már kívül áll az élők világán. A korabeli athéni művészetben főként isteneket és hérósokat, a halandók közül pedig legtöbbször gyerekeket és sportolókat jelenítettek meg mezítelenül. Ez utóbbiak mellett mindig ott látni a sport valamelyik kellékét, a budapesti domborművön azonban nincsenek ilyen tárgyak. Ráadásul az atletikusan ifjú testhez – a korabeli sírművészetben ritka módon – középkorú férfi portréja járul. A férfi halott voltára utal az is, hogy a nőalak feléje fordul, a férfi magába mélyedő tekintete azonban mégsem az asszonyra irányul. Elnéz mellette; már más szférában van. A közöttük lévő fiú nem a gyerekük, hanem szolga; ezt jelzi az athéni polgárgyermekekétől eltérő hajviselete és az ebben az esetben az alávetettségre utaló ruhátlansága.
A dombormű főalakja tehát ismeretlen athéni férfi portréja, képmása mégsem mutat egyéni vonásokat. Éppen ezek hiánya teszi a darabot a Kr. e. 4. századi athéni sírművészet jellegzetes példányává. A sztélén Athén klasszikus kori embereszménye, a „szép és kiváló” (kalos kai agathos) férfi ideálja fogalmazódott meg.
A klasszikus kori síremlékek sorozata a kor legnagyobb athéni építkezése, a Parthenón befejezése utáni években, a Kr. e. 5. század végén kezdődött, és egy Kr. e. 317-ben hozott, a sírok luxusát megtiltó rendelettel ért véget. A budapesti darab nem sokkal a rendelet kibocsátása előtt készülhetett egy athéni kőfaragóműhelyben. Ismeretlen mesterét éppen a Szépművészeti Múzeumban őrzött munkájáról „Budapest szobrász”-nak nevezték el.
Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása utáni évtizedekben az Antik Gyűjtemény gyarapítására nagyon kevés lehetőség adódott. A néhány kivétel legjelentősebbike ez az athéni síremlék, amelyet 1928 elején sikerült megszerezni a múzeum legendás főigazgatója, Petrovics Elek, valamint Hekler Antal régész és Paul Arndt müncheni régész-műkereskedő közös erőfeszítéseinek köszönhetően.

NAGY ÁRPÁD MIKLÓS szövege nyomán

Itt találja a műtárgyat a kiállítótérben.

Kiállításaink közül ajánljuk