Gyermekét szoptató Izisz (Isis lactans)

Az egyes templomok isteni triászai (a templom főistene, az anyaistennő és a gyermekisten hármassága), amelyeket ebben az időben már az egyiptomi uralkodócsalád kozmikus archetípusának tekintettek, egyre fontosabb szerepet töltöttek be a Kr. e. I. évezred folyamán, a görög-római korban pedig különleges jelentőségre tettek szert. A legfontosabb háromtagú isteni családot Ozirisz, Ízisz és Hórusz alkották. A gyermekisten mitikus modellje Egyiptomban a gyermek Hórusz (Hor-pa-hered, görögösen Harpokratész) volt. A trónusán ülő, fiát szoptató Ízisz standard ikonográfiája a Harmadik Átmeneti Korban alakult ki, majd a Kr. e. I. évezred második felétől egyre nagyobb népszerűségnek örvendett Egyiptomban, később pedig Egyiptomon kívül is.
A szoptató Ízisz szobra az Ozirisz-mítoszkör egy epizódját eleveníti fel: miután a Széth által meggyilkolt és Ízisz varázsereje által újjászületett Ozirisz a túlvilág uralkodója lett, Széth haragja Ozirisz földi trónjának örököse, a gyermek Hórusz ellen fordult. A Hóruszt üldöző Széth bosszúja elől Ízisz a deltai Butó városának közelében fekvő Khemmisz mocsarainak papiruszbozótjában rejtőzött el az újszülöttel. A gyermekét szoptató Ízisz istennő így a gondoskodó, védelmező isteni anya ikonjává vált, akihez a nők segítségért fordulhattak gyermekeik érdekében.
A bemutatott votív szobron az istennő testhez tapadó ruhát, háromosztatú parókát és a szokásos fejdíszét viseli. Az ölében tartott gyermeket bal kezével támasztja, jobb kezével pedig a bal mellét nyújtja neki. A gyermekisten szimbolikája a termékenységgel, a bőséggel és a fáraói hatalom zökkenőmentes utódlásával függ össze. Erre a szimbolikára utalnak ikonográfiájának jellegzetességei: a jól táplált, ruhátlan test, a homlokon látható ureusz-kígyó és a jobb halántéknál viselt ifjúságfürt.
Az istennő lába alatti talapzaton szemből még kivehető a jobb oldalon folytatódó hieroglif felirat eleje: „Ízisz adjon életet Pszammetik-[…(nak)]”.