| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 1508 körül |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, papír, fára ragasztva |
| Méret | 31,5 x 28,5 cm |
| Leltári szám | 86 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Giorgio Vasari Giorgione életrajzából (1568) tudjuk, hogy a velencei mester olyan önarcképet festett, amelyen az ótestamentumi Dávid képében jelenik meg. Ez a festmény csak megcsonkítva maradt fenn: a braunschweigi múzeumban őrzött képen az alsó rész a mellvéddel és Góliát levágott fejével már nem látható. A teljes kompozícióról csak Wenceslaus Hollar 1650-ben készített rézkarca ad fogalmat. A budapesti festményt illetően, amelynek származástörténete a 17. század első harmadáig, Bartolomeo della Nave nagyhírű velencei gyűjteményéig vezethető vissza, korábban több híve volt annak a véleménynek, miszerint egykorú vagy későbbi részletmásolat lenne a Dávid-önarckép után, újabban a szakirodalom inkább arra hajlik, hogy a papírra festett kép Giorgione sajátkezű tanulmánya. Emellett szól, hogy kivitelezésének színvonala igen magas, a fej megmintázásának festői finomságai teljes mértékben méltóak Giorgione ecsetjéhez. Ugyanez mondható el a portré kifejezőerejéről is. Az arcról az önmegfigyelés koncentrációja olvasható le és olyanfajta büszkeség, magabiztosság, amely paradox módon a Góliát fejét is eredetileg magába foglaló németországi képmáson már nem figyelhető meg. Az előtanulmány inkább heroizál, az ótestamentumi figura hagyományos imázsával inkább azonosul, mint a levágott fej és a páncél attribútumával kiegészített végleges változat. A braunschweigi példány utáni másolat teóriája már csak azért is valószínűtlen, mert a budapesti képen az öltözék köznapi ing és zeke, nem pedig páncél.
©Tátrai Vilmos
Pigler, Andor, Katalog der Galerie Alter Meister, 1-2. Museum der Bildenden Künste, Szépművészeti Múzeum, Budapest. 2, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 266-268. o., 76.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
