En
Vissza a találatokhoz

Gábriel arkangyal Agostino di Duccio

Alkotó

Agostino di Duccio Firenze, 1418 – Perugia?, 1481 körül

Kultúra itáliai
Készítés ideje 1470-es évek
Tárgytípus szobor
Anyag, technika festett terrakotta
Méret

146 × 50 × 32 cm, 107,5 kg

Leltári szám 1280
Gyűjtemény Régi Szobor Gyűjtemény
Kiállítva Szépművészeti Múzeum, Második emelet, Európai szobrászat 1350-1800, 1. terem

A szobrász és építész Agostino di Duccio Firenzében született, többnyire mégis szülővárosán kívül alkotott: élete során megfordult Velencében, Perugiában és Riminiben is. Ez utóbbi helyszínen az építész és teoretikus Leon Battista Alberti (1404–1472) híres templomának, a Tempio Malatestianónak a belső szobrászati dekorációin dolgozott. Duccio jellegzetes vonalas stílusát a hellenisztikus művészet klasszicizáló újattikai iránya inspirálta. A budapesti nagy méretű terrakotta egy Angyali üdvözlet-csoport részét képezte, melynek Mária-alakja mára
már elveszett. A szobor megjelenése egykor pazar lehetett: ruhája és köpenye festett volt, haját és szárnyát aranyozták.

Katalógustétel

A firenzei szobrász és építész, Agostino di Duccio legkiválóbb munkái közé tartozik a Budapesten őrzött terrakottaszobor, amely eredetileg egy Angyali üdvözlet-csoport részét képezte. Szűz Máriát a szeplőtelen fogantatás hírével köszöntő Gábriel arkangyal baljában liliomcsokrot, a tisztaság jelképét tartja, jobbját üdvözlésre emeli. A szobron megfigyelhetők az egykori gazdag festés és aranyozás nyomai, az angyal dúsan redőzött köpenye vörös, ruhája zöld színű volt, vállára omló göndör haját és szárnyait aranyozás díszítette. A perugiai műkereskedésből vásárolt, korábban egy helyi patríciuscsalád gyűjteményébe tartozó szobor eredeti rendeltetési helyét nem ismerjük, csak feltételezés, hogy a perugiai San Lorenzo-katedrális egyik magánkápolnájában állhatott. A szorosan az angyal vállához simuló szárnyak, valamint a megnyúlt testarányok és kezek arra utalnak, hogy a művész egy magasan lévő fülkébe, alulnézetre komponálta a szobrot, hasonlóan a perugiai fő művein, a San Bernardino-kápolna homlokzatán (1457‒1461) és a San Domenico-templom Szent Lőrinc-oltárán (1459) ábrázolt Angyali üdvözlet-jelenetekhez.

Agostino a firenzei dóm építőműhelyében – többek között Donatello, Michelozzo és Luca della Robbia szobrászok környezetében – töltötte tanulóéveit. Első szignált művei a modenai dómot díszítik, és később is többnyire szülővárosán kívül, Velencében, Riminiben és Perugiában dolgozott. Riminibe Matteo de’ Pasti szobrász hívására ment 1449-ben, ahol a Leon Battista Alberti által épített Tempio Malatestiano belső szobrászati dekorációján munkálkodott. Itt alakult ki egyéni, gótizáló stílusa, amelyre a ruharedők dekoratív, hullámzó játéka, domborműveinél a síkszerűség és a jellegzetes, vonalas formaadás jellemző. 1457 és 1462 között Perugiában dolgozott, majd hosszabb firenzei tartózkodás után, 1473-ban tért vissza ismét a városba, ahol az 1480-as évek elején bekövetkezett haláláig működött.

A budapesti Gábriel arkangyal datálásáról megoszlik a kutatók véleménye. Balogh Jolán a szobor higgadt, a drapériák ideges hullámzását elhagyó stílusa alapján Agostino második perugiai korszakába – a Maestà delle Volte-kápolna homlokzatának töredékesen fennmaradt szobrai (1475-től), valamint az ameliai San Francesco-templomba készült Geraldini-síremlékek (1476, 1477) keletkezésének idejére – helyezte a művet. Ugyanakkor a budapesti szobor nem mutatja azt a stílus- és kivitelezésbeli hanyatlást, amely a kései munkák sajátja, így valószínűbb, hogy Agostino első perugiai tartózkodása alatt, a San Bernardino- és a San Domenico-templom szobraival egy időben készülhetett, amikor a mester művészi alkotóereje teljében volt. Gábriel lírai szépségű, lányos arca a párizsi Musée du Louvre-ban őrzött márvány dombormű, az úgynevezett Auvillers-i Madonna (1460‒1465 körül) arctípusával rokon, míg a jellegzetes, drapériát ráncoló kézmozdulat Agostino egész életművén átvonuló, gyakran alkalmazott motívum.

Vargyas Zsófia

Bibliográfia

Balogh, Jolán, Katalog der ausländischen Bildwerke des Museums der bildenden Künste in Budapest, IV – XVIII. Jahrhundert: 1. Textband Bd. 1, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975, 64-65. o., 57. sz., 75, 76.

Pope-Henessy, John, “Italian sculpture – Budapest and Paris”, Apollo 102.161-166 (1975), 474-475 o.

Szmodisné Eszláry, Éva, A Régi Szoborgyűjtemény kincsei, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1994, 9, 17-18. o., 1. kép.

Szmodisné Eszláry, Éva, The treasures of the Old Sculpture collection, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1994, 9, 17-18. o., Fig. 1.

The Museum of Fine Arts Budapest: guide, Museum of Fine Arts, Budapest, 2006, 137-138. o., 181. sz.

Szépművészeti Múzeum: Remekművek az ókortól napjainkig. 100 év, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2006, 36. sz.

Museum of Fine Arts, Budapest: Masterpieces from the Collection, Museum of Fine Arts, Budapest, 2006, 36. sz.

Szépművészeti Múzeum: Remekművek az ókortól a 18. század végéig, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2019, 96-97. o.

Museum of Fine Arts: Highlights from the Collection, Museum of Fine Arts, Budapest, 2019, 96-67. o.

Museum of Fine Arts: highlights from the collection, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2019, 96-97. o.

Múzeumi kalauz: Vezető a Szépművészeti Múzeum régi gyűjteményeihez, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2021, 82. o.

Museum Guide: Old collections of the Museum of Fine Arts, Budapest, Museum of Fine Arts, Budapest, 2021, 82. o.

A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.

Kiállításaink közül ajánljuk