| Alcím | A Tiszánál |
|---|---|
| Alkotó | |
| Kultúra | osztrák |
| Készítés ideje | 19. század közepe |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 18,5 × 28,3 cm |
| Szignó | lent, balra: Pettenkofen |
| Leltári szám | 381.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
A magyar Alföld osztrák festők – köztük August von Pettenkofen – általi felfedezése a 19. század közepén nem volt véletlen: megelégelve az akadémizmus kötöttségeit, a természet felé fordultak. Nekik a magyar puszta már az „egzotikus keletnek” számított, és az alföldi táj fényei, impressziója még vonzóbbá tette a szemükben Szolnokot, amely a vasút kiépülésével könnyen elérhetővé is vált. Művészetükre és témaválasztásukra a francia tájképfestészet és a barbizoni iskola is jelentős hatással volt. Pettenkofen is járt Párizsban és Barbizonban egyaránt, Magyarországon készült képei etnográfiai felvételeknek is tekinthetők.
A Folyóparti táj című, az 1850-es évek elején festett műve egy horgász magányos alakjának és az őt körülvevő végtelen magyar alföld ellentétére épül. A folyópart tágas horizontjának látványát csupán egy kimagasló fa szakítja meg. A képen ábrázolt mocsaras vidék azért is különleges, mert ez a korban a művészek számára sokrétű inspirációs forrást jelentő Tisza-parti természeti környezet az 1870-es évek folyószabályozásaival végleg eltűnt.
Boda Bianka
Művészet és vadászat: válogatás a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből, 232-233. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
