| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | osztrák |
| Készítés ideje | 18. század |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 142 × 153 cm |
| Leltári szám | 417 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
A Frankfurtban született mester apját követve Hamburgba eleinte kereskedelmi pályára készült. Csak Regensburgba kerülve, Christoph Ludwig Agricola ösztönzésére döntött a festői pálya mellett. A mesterséget is Agricola tanítványaként sajátította el. 1720 körül Bécsben telepedett le, ahol sikeres tájképfestő lett. Valóság és művészet viszonyára a késő-barokk-rokokó korában jellemző, hogy nem az Alpok uralta hazai tájat festette, hanem a 17. századi holland tájképfestők alkotásaihoz fordult mintáért. Az idillien békés, folyótól rézsútosan átszelt tájat baloldalt ritkás lombú magas fa zárja. A nézőhöz közelebb eső parthoz csónak közeledik, a beszállásra várakozók málhával hátukon érkeznek, és egy csomag előkészítésével foglalatoskodnak. A hétköznapi cselekmény az idill része. A túlparton vízparti, vagy egyenesen a vízben álló fák, két nyeregtetős holland ház, apró alakok és néhány csónak tűnnek fel. Akár egy évszázaddal korábbinak és holland mester kezétől származónak is nézhetnénk a képet, ha az enyhén megédesített színek dekorativitása nem árulná el, hogy egy más ízlésvilágú, későbbi korszak alkotását látjuk. Ebben a derűs színvilágban a kortárs francia festészet hatása is érződik. A festő elismertségéről tanúskodik, hogy 1738-ban megkapta az udvari festő címet, 1751-ben pedig a bécsi akadémia tiszteletbeli tagjává választották. Egyik megrendelője, a diplomata és műgyűjtő Christian Ludwig von Hagedorn, 1785-ben megjelent, festészetről szóló könyvében, Brand tájképeinek nemes egyszerűségét méltatja.
© Tátrai Vilmos
Pigler, Andor, Katalog der Galerie Alter Meister, 1-2. Museum der Bildenden Künste, Szépművészeti Múzeum, Budapest. 2, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 92. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
