| Készítés ideje | Kr. e. 480 körül |
|---|---|
| Tárgytípus | dombormű |
| Anyag, technika | faragott, pietra fetida |
| Méret | 30 × 54 × 54 cm |
| Leltári szám | 2006.2.A |
| Gyűjtemény | Antik Gyűjtemény |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Mélyföldszint, Klasszikus ókor, Hellasz – Itália – Róma |
A Kr. e. 6. században Chiusiban, az egyik legnagyobb etruszk archaikus művészeti központban a helyi műhelyek a síremlékek elkészítésében sajátos művészetet alakítottak ki. A helyi mészkőből faragott urnákat, szarkofágokat és az Etruriában jellemző, több elemből összeállított, kőoszlop formájú síremlékeket a temetési szertartással kapcsolatos ábrázolásokkal díszítették.
A budapesti síremlék-talapzat mind a négy oldalán kitűnő állapotban megmaradt, halotti játékok jeleneteit ábrázoló domborművek láthatók. Jól felismerhetők a különféle versenyszámok: a kocsi- és futóverseny, birkózás, ökölvívás résztvevői mellett diszkosz- és gerelyvető atléták is megjelennek. Az egyes versenyeket hosszú pálcát és három vesszőből álló hivatali jelvényt (fasces) tartó bírók figyelik, az adminisztrációt írnokok végzik. A zenészek által is kísért sportversenyt akrobaták bemutatója és az etruszk ünnepeken gyakran megjelenő, az emberek és istenek világa között álló, maszkot viselő Phersu alakok egészíti ki.
Az elhunyt tiszteletére rendezett, a görög világban is szokásos versenyjátékok legszebb irodalmi megjelenése az Ilias 23. énekében olvasható, amikor Achilleus játékokat rendez és saját vagyonából díjakat ajánl fel halott barátja, Patroklos emlékére. A budapesti talapzaton ábrázolt jelenetek csaknem azonos formában megjelennek a 6–5. század más nagy etruszk központjainak emlékein (sírfreskókon, vázaképeken) is, Etruriában tehát ez lehetett a halotti szertartások szokásos programja.
LAKATOS SZILVIA szövege nyomán
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
