En
Vissza a találatokhoz

Etruszk edénytartó állvány Casale del Fosso-festő

Alkotó

Casale del Fosso-festő

Készítés ideje Kr. e. 740–720
Tárgytípus váza
Anyag, technika korongolt, agyag
Méret

magasság: 25,96 cm

Leltári szám 81.72.A
Gyűjtemény Antik Gyűjtemény
Kiállítva Szépművészeti Múzeum, Mélyföldszint, Klasszikus ókor, Hellasz – Itália – Róma

Bár a váza lelőhelye ismeretlen, az agyag színe, az állvány formája és festése alapján nagy bizonyossággal meghatározható. Rendeltetése szerint a görög és közel-keleti kultúrákban főleg bronzból, Itáliában elsősorban agyagból készült edénytartó állvány, amelynek felső része úgy van kialakítva, hogy gömbölyű aljú edényeket lehessen ráhelyezni, az alsó felén késsel kivágott ablakok pedig főzésre vagy forralásra teszik alkalmassá. A budapesti példányon azonban semmi nyoma nincs ilyen használatának, nyilvánvalóan egyenesen sírba tételre szánták.
Erre utal az eddig ismert egyetlen azonos formájú példány is, amely erősen töredékes állapotban, sírleletből került elő. Lelőhelye a Veiit, a Tiberis és az Arno által határolt terület egyik legnagyobb etruszk központját körülvevő temetők egyike, a várostól északnyugatra fekvő Casale del Fosso nekropolisz. A budapesti teljes és a római Villa Giuliában őrzött töredékes darabot azonos kéz festette; a mestert, akinek egyelőre nem ismert több munkája, a veii példány lelőhelyéről nevezhetjük Casale del Fosso-festőnek. A töredékes edénytartó kísérő leletei és a még közlésre váró temető egész anyaga arra mutat, hogy a Casale del Fosso-festő a Kr. e. 740 és 720 közti években működhetett. Ez azt jelenti, hogy az általa díszített két váza az etruszk figurális vázafestészet legkorábbi ismert példái közé tartozik. Jelentőségük azonban nem merül ki ebben.
A teljesen ép budapesti példány alakjai – a nőstényszarvasok éppúgy, mint díszítőmotívumai – a korszak görög vázafestészetében uralkodó geometrikus stílus jellegzetességeit mutatják: a festett kerámia egykorú görög központjai közül a görög szárazföld mellett húzódó Euboia szigetén díszítették hasonló motívumokkal az edényeket, részben athéni minták alapján. Különösen jellegzetesek a négyágú körzőecsettel festett koncentrikus körök és a nyakon látható szalagdísz. A nőstényszarvasok oldalnézetben kiterített, hátraforduló nyakú sziluettjei az euboiai geometrikus vázafestészet legjelentősebb mesterének, az úgynevezett Cesnola-festőnek az iskolájára vallanak.
Kétségtelen tehát, hogy az edénytartók díszítése görög mester műve. Formájuk azonban ismeretlen a görög kerámiában, viszont szerves folytatása a hasonló rendeltetésű, de festetlen helyi, főleg Rómától délre, Latiumban működő műhelyekben készült példányoknak. A két különböző eredetű hagyomány találkozása a vázákon arra mutat, hogy beköltözött görög mester művei. Az euboiaiak voltak az elsők, akik Itáliában görög települést alapítottak a Nápolyi-öbölben, a mai Ischia szigetén. Az etruszkokkal – elsősorban érckincseik miatt – szinte már érkezésükkor kapcsolatba léptek: ennek egyik formája volt a görög mesterek beköltözése a leggazdagabb etruszk központokba. Munkáikkal természetesen igyekeztek alkalmazkodni vevőik igényeihez, megőrizve művészetük öröklött vonásait is. A görög és etruszk kultúra ilyen találkozásának, a kölcsönös akkulturációnak egyik legkorábbi tanúja a Casale del Fosso-festő budapesti vázája.

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY szövege nyomán

A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.

Kiállításaink közül ajánljuk