Erós torzója

Ruhátlan, atletikus testű, álló ifjú torzója. Testsúlyát a bal lábára helyezi, a jobbat kissé behajlítva mellette pihenteti. Ennek megfelelően a csípő és a felsőtest is kissé kimozdul a függőleges helyzetből. Bal karja enyhén hátrafelé mozdul, a jobb kar finoman megemelve oldalra nyúl. A mellkason keresztülfutó tegezszíjat két bekarcolt vonal jelzi, amely a jobb vállnál lefelé lógó szíjvégben végződik. A tegezszíj a szobor hátoldalán, a bal lapockánál is megfigyelhető, a bekarcolt vonalak a bal szárny alatt végződnek. A hajtincsektől jobbra henger alakú, keresztirányban húzódó tegez maradványa látható. A lapockák mentén két szárny kezdete, a bal oldali szárny elülső nézetén egy-egy rövid toll figyelhető meg. A szárnymaradványok külső oldalának felülete durvábban lecsiszolt.

A szobortípus legközelebbi párhuzama az ún. Erós Centocelle típus, amelynek számos római kori példánya maradt fenn. Előzményüket Praxitelés egyik Erós szobrára vezetik vissza. A megőrződött szobrok közül az ún. Farnese Erós testtartása egyezik meg leginkább a budapesti torzóéval. A budapesti szobor hátulján megfigyelhető tegez, valamint az Erós ábrázolásoknál szokatlan, anatómiailag a felnőtt testre jellemző pénisz azonban nem jellemző az Erós Centocelle típusra – mindez, valamint a szobor hátulján megfigyelhető faragásnyomok arra utalhatnak, hogy talán a szobrot egy második fázisban átdolgozhatták.

A szobor anyagvizsgálat eredménye alapján pentélikoni márványból készült.