En
Vissza a találatokhoz

Dombormű Madonnával és két szenttel Diósgyőrből Giovanni Dalmata (és műhelye)

Alkotó

Giovanni Dalmata (és műhelye) Traù [Trogir] 1440 körül – 1509 után

Készítés ideje 1490 körül
Tárgytípus dombormű
Anyag, technika márvány
Leltári szám 55.981
Gyűjtemény Régi Magyar Gyűjtemény
Kiállítva Magyar Nemzeti Galéria D épület, Földszint, Reneszánsz Kőtár, Kőtár

A kőből faragott oltártábla darabjait – jelentős hiányokkal és felületi sérülésekkel – régészeti ásatások hozták napvilágra Diósgyőrben, elnevezése innen ered. A két nagyobb méretű töredék, noha közvetlenül nem illeszkedik egymáshoz, kétségkívül összetartozik, amit nemcsak a faragott díszítmények technikai kivitelezése és ábrázolások összetartozása igazol, hanem mára már a kőanyag összetételének vizsgálata is megerősített.
Az alsó, nagyobb töredéken középen fülkében a trónon ülő, a gyermek Jézust az ölében tartó Madonnát kétoldalról egy-egy női szent fogja közre, balról feltételezhetően Szent Lúcia, jobbról Alexandriai Szent Katalin. Azonosításukat jellemző attribútumaik segíthetik, Szent Katalinét a bal lábánál elhelyezett – a hagyomány szerint késekkel felszerelt – kerék, melyet a szent kínzóeszközéül Maxentius (305–312) császár készíttetett, Lúciáét pedig a kezében tartott tál, rajta a saját szemeivel. Az utóbbinak a szemeire, látásának elvesztésére vonatkozóan legendája két változatban is él: az egyik szerint saját maga vájta ki szemeit, hogy vőlegénye többé ne dicsérhesse azok szépségét, a másik szerint kínzásai során vakították meg. Szent Lúcia fülkéje fölött egy angyal alakja látható, minden bizonnyal egy Angyali üdvözlet jelenetből, mely a szemközti oldalon mára eltűnt Mária alakjával egészült ki. A Madonna lábai alatt egy angyalok által tartott püspöki mitrával koronázott címer alig kivehető nyoma fedezhető fel, amelynek a tulajdonosa, magának az oltárnak a megrendelője azonban, a címer és egyéb írott források hiányában nem azonosítható.
A Hunyadi Mátyás uralkodása alatt virágzó reneszánsz művészet egyik legjelentősebb alkotásának tartott oltár készítését a dalmát származású szobrászhoz, Giovanni Dalmatához és műhelyéhez kötik. Az Ivan Duknović, Giovanni Duknovich di Traù, Stephani Duknovich de Tragurio néven egyaránt ismert szobrász valószínűleg nemcsak márványt faragott, de bronzszobrokat is készített. Szülőföldjén, Dalmácián kívül több itáliai városban, Rómában, Velencében, Norciában, Anconában is alkotott. Legjelentősebb művei Rómához köthetők, mint II. Pál pápa és római kardinálisok (Bartolomeo Roverella, Bernardo Eroli) síremlékei, melyeket Andrea Bregnóval, illetve Mino da Fiesoléval közösen készített.
Mátyás király udvarába feltehetően Rómából érkezhetett az 1480-as évek elején. Egyelőre nem ismert, hogy pontosan kinek a közvetítésével vagy közbenjárására. Magyarországi működését siker és elismerés kísérhette, művei elnyerhették a király tetszését, ezt bizonyítja az, hogy 1488-ban a király nemesi rangra emelte és ezzel együtt Majkovec várát adományozta a szobrásznak. A magyarországi reneszánsz királyi rezidenciák, Buda és Visegrád szobrászati faragványai közül stílusrokonság alapján több művet is Dalmatához kötnek, köztük a visegrádi nyaralópalota udvarán egykor állt Herkules-kutat. A király váratlan halála után a szobrász valószínűleg elhagyta Magyarországot és visszatért szülőföldjére.

A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.

Kiállításaink közül ajánljuk