En
Vissza a találatokhoz

Diana szarvassá változtatja Actaeont Giuseppe Cesari

Alkotó

Giuseppe Cesari Arpino, 1568 – Róma, 1640

Készítés ideje 1603–1606 körül
Tárgytípus festmény
Anyag, technika olaj, réz
Méret

50 × 69 cm

Leltári szám 508
Gyűjtemény Régi Képtár
Kiállítva A műtárgy megtekinthető az állandó kiállításban

A téma Ovidius a Metamorphosés-éből (III, 138 – 253), a manierista festők és szobrászok egyik leggyakrabban használt irodalmi forrásából való. A rézre festett képen az erdőben eltévedt vadász váratlan felbukkanása inkább színlelt, mint igazi riadalmat kelt az istennő és kísérete körében: bájosan alakoskodva öten ötféleképpen játsszák el a fürdés közben meglepett nő szerepét, egyúttal demonstrálva Cesari jártasságát az akt-festésben, bármely nézetről, beállításról legyen is szó. Balról a második nimfa, akinek selymes haja meglibben a hirtelen mozdulattól, menedéket keresve Actaeon pillantása elől, társnőjébe kapaszkodik, de közben kacér kíváncsisággal visszafordul, hogy szemrevételezze az akaratlanul betolakodót. A vadász visszanéz rá, testtartása is mintegy tükörképe a nimfáénak, úgy tűnik, mintha az átváltozás előtti villanásnyi időben mindketten átélnék a “meglátni és megszeretni” élményét. Diana nem a mítosz szerinti engesztelhetetlen gyűlölettel, hanem szájtátva, gyermeteg csodálkozással néz fel a daliás vadászra. Ahogyan ráfröccsenteni készül a halált hozó vizet, az akár félszegen szerelemre hívó gesztus is lehetne. Az ártatlan, kislányos arcok jól kiszámított kontrasztba kerülnek az érett női testek gömbölyded idomaival. A tájképi részletek- az előtér tisztán kirajzolódó vízinövényei, a homályos barlang a sziklarésekben megkapaszkodó gyökerekkel, a napsütötte völgy dús lombú fái – a Rómában dolgozó flamand tájképfestő, Paulus Brill műveinek hatásáról tanúskodnak.

© Tátrai Vilmos

A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.

Kiállításaink közül ajánljuk