| Készítés helye | Egyiptom |
|---|---|
| Készítés ideje | Kr.e. 7-4. sz. |
| Tárgytípus | szobor |
| Anyag, technika | bronz |
| Méret | 3,9 × 7,5 cm |
| Leltári szám | 2019.1-E |
| Gyűjtemény | Egyiptomi Gyűjtemény |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Mélyföldszint, Ókori Egyiptom, Templomok és istenek |
A bronzdobozkán álló, gondosan kidolgozott bronzfigura több külső jegye alapján egyértelműen cickány. A hengeres testhez a lábakat külön rögzíthették: álló helyzetben, egymás mellett, kissé ferdén előrehajolva helyezkednek el. Az ókori egyiptomi ikonográfiában a lábak ilyen ábrázolása mozdulatlanságot jelzett. A feltehetően egykor hosszan, vékonyan megformált farok letört. A cickány szeme kicsi, mélyen ülő. Az egyiptomiak a kis állatot – elsatnyult látószerve miatt – teljesen vaknak tekintették, és emiatt alakját összekötötték az úgynevezett Látó és Vak istennel. Az istent Létopoliszban Hórusz egyik formájaként tisztelték, aki a mítosz szerint születésekor szintén vak volt. Egy egyiptomi elképzelés szerint a létopoliszi Hórusz segíti a napbárkában utazó napistent éjszakai túlvilági útján.
A szobor hátán szárnyas istenségek és a napistenhez kapcsolódó vésett ábrázolások sorakoznak. Ez a bronz cickányszobrok gyakori jellegzetessége, amely hasonlít a bronz Ápisz-bika-szobrok díszítésére. A cickányszobroknak ennél a típusánál a valódi állat maradványai is bekerültek a figura alatti dobozba mint egyfajta relikviatartóba. A zárt doboz fogadta be a halál utáni újjászületésre váró állati testet, és az erre kerülő figura volt az a kultuszképmás, amelyben az újjászülető istenség „beköltözve” megtestesülhetett. A talapzaton elöl és jobboldalt elhelyezkedő hieroglif felirat a Létopoliszi Hórusz (ideiglenesen) vak, cickányként ábrázolt aspektusától kéri, hogy egy bizonyos Imhotepnek „adjon (túlvilági) életet”.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
