En
Vissza a találatokhoz

Bikaviadal Damiano Capelli Francesco Fanelli (korábbi attribúció)

Alkotó

Damiano Capelli kimutatható, Firenze 1662–1688 között

Francesco Fanelli (korábbi attribúció) Firenze, 1585 körül – 1661

Kultúra itáliai
Készítés ideje 1675 körül
Tárgytípus szobor
Anyag, technika bronz
Méret

28 × 27 × 23,5 cm
talapzattal: 39 × 40 × 26 cm

Leltári szám 59.4
Gyűjtemény Régi Szobor Gyűjtemény
Kiállítva Szépművészeti Múzeum, Második emelet, Európai szobrászat 1350-1800, 2. terem

Elsősorban a művei után készült kisbronzoknak köszönhető a flamand származású firenzei szobrász, Giambologna tizenhatodik-tizenhetedik század folyamán is töretlen népszerűsége. Tanítványai és munkatársai generációkon keresztül őrizték a mester modelljeit, amelyeket kisebb-nagyobb változtatásokkal időről-időre újra és újra bronzba öntöttek. Damiano Capelli egyike volt azoknak, aki az akkor már a mester halála utáni harmadik nemzedék alatt is virágzó egykori Giambologna műhelyben kezdte a pályáját. Életéről csak keveset tudunk. Filippo Baldinucci, az olasz barokk művészek életrajzírója, gyakorlott bronzöntőként emlékezik meg róla. Mielőtt önálló műhelyt nyitott, Ferdinando Taccánál dolgozott, aki apját Pietro Taccát követte Giambologna Borgo Pinti-beli műhelyében. Capellitől mindössze öt szignált mű maradt ránk, valamennyi rendkívül magas színvonalon kivitelezett kisbronz; közülük négy vadászjelenetet ábrázol, és köztük találhatók a budapesti kisbronzok variánsai is (Alain Moatti Collection, Paris).

Capelli vadászat kisbronzainak egyes részletei, az ágaskodó és vágtató lovak, a vaddisznó és a szarvas hasonló formában már Giambologna, majd Pietro és Ferdinando Tacca művein is feltűntek, de a vadászatjeleneteket a Medici család körében közkedvelt vadászatok is ösztönözhették. Capelli kortársa, Stefano della Bella a Mediciek megbízásából egy teljes rézkarcsorozatot szentelt a témának. De nemcsak a vadászatok hathattak inspirálóan a kisbronzokra, hanem a Firenzében ugyancsak népszerű állatviadalok is, melyek a toszkán város valamennyi jelentősebb ünnepén elmaradhatatlan eseménynek számítottak. Ekkor a legtöbbször korántsem harcias, rémült állatokat a közéjük rontó, dárdával vagy karddal felfegyverzett lovasok igyekeztek küzdelemre bírni, akik az egzotikus hatás fokozására nemegyszer a budapesti kisbronzokon is látható keleties ruhát öltöttek, ezzel is emelve a barbár látványosság fényét.

Szőcs Miriam

Katalógustétel

A flamand származású firenzei szobrásznak, Giambolognának (1529–1608) a 16. és a 17. század folyamán is töretlen volt a népszerűsége, elsősorban a művei után készült kisbronzoknak köszönhetően. Tanítványai és munkatársai generációkon keresztül őrizték a mester modelljeit, amelyeket kisebb-nagyobb változtatásokkal időről időre újra és újra bronzba öntöttek. Damiano Capelli egyike volt azoknak, akik az akkor már a mester halála utáni harmadik nemzedék alatt is virágzó egykori Giambolognaműhelyben kezdték a pályájukat. Életéről csak keveset tudunk. Filippo Baldinucci, az olasz barokk művészek életrajzírója gyakorlott bronzöntőként emlékezik meg róla. Mielőtt 1662-ben önálló műhelyt nyitott, Ferdinando Taccánál (1619–1686) dolgozott, aki apját, Pietro Taccát (1577–1640) követte Giambologna Firenze Borgo Pinti nevű részében található műhelyében. Capellitől mindössze öt szignált mű maradt ránk, valamennyi rendkívül magas színvonalon kivitelezett kisbronz; közülük négy vadászjelenetet ábrázol (magángyűjtemény, New York). Az oroszlán-, a szarvas-, a vaddisznóvadászatot és a bikaviadalt megjelenítő négy kompozícióból az utóbbi két ábrázolás variánsa található meg a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében.

Capelli vadászat-kisbronzainak egyes részletei, az ágaskodó és vágtató lovak, a vaddisznó és a szarvas hasonló formában már Giambologna, majd Pietro és Ferdinando Tacca művein is feltűntek, de a vadászatjeleneteket a Medici-család körében közkedvelt vadászatok is ösztönözhették. Capelli kortársa, Stefano della Bella (1610–1664) a Mediciek megbízásából egy teljes rézkarcsorozatot szentelt a témának. De nemcsak a vadászatok hathattak inspirálóan a kisbronzokra, hanem a Firenzében ugyancsak népszerű állatviadalok is, melyek a toszkán város valamennyi jelentősebb ünnepén elmaradhatatlan eseménynek számítottak. Ezek során a legtöbbször rémült állatokat igyekeztek küzdelemre bírni a közéjük rontó, dárdával vagy karddal felfegyverzett lovasok, akik a hatás fokozására nemegyszer – a budapesti kisbronzokon is látható – keleties ruhát öltöttek, ezzel is emelve a barbár látványosság fényét.

Az itt látható Bikaviadal rendkívül mozgalmasan bemutatott jelenete megformálásával a korszak legszebb barokk kisbronzai közé emeli a művet. Ezt és a többi vadászjelenetet sokáig Capelli mestere, Ferdinando Tacca alkotásának tartották, ezzel szemben ma már szinte biztosra vehető, hogy a bonyolult kompozíciók megalkotása Capelli saját invenciója.

Szőcs Miriam

Bibliográfia

Balogh, Jolán, Katalog der ausländischen Bildwerke des Museums der bildenden Künste in Budapest, IV – XVIII. Jahrhundert: 1. Textband Bd. 1, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975, 180. o., 243. sz., 292.

Pope-Henessy, John, “Italian sculpture – Budapest and Paris”, Apollo 102.161-166 (1975), 474-475 o.

Szmodisné Eszláry, Éva, A Régi Szoborgyűjtemény kincsei, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1994, 61. o.

Szmodisné Eszláry, Éva, The treasures of the Old Sculpture collection, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1994, 61. o.

Museum of Fine Arts: highlights from the collection, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2019, 276-277. o.

Szépművészeti Múzeum: Remekművek az ókortól a 18. század végéig, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2019, 276-277. o.

Museum of Fine Arts: Highlights from the Collection, Museum of Fine Arts, Budapest, 2019, 276-277. o.

Múzeumi kalauz: Vezető a Szépművészeti Múzeum régi gyűjteményeihez, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2021, 228. o.

Museum Guide: Old collections of the Museum of Fine Arts, Budapest, Museum of Fine Arts, Budapest, 2021, 228. o.

A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.

Kiállításaink közül ajánljuk