Bencés szerzetes képmás Szent Placidusként Moretto da Brescia

A képen ábrázolt bencés szerzetesnek annyira egyénítettek az arcvonásai, hogy biztosak lehetünk benne: a dicsfény és más szenthez illő attribútumok ellenére a festő egy kortársának képmásáról van szó. A fekete csuhát viselő szerzetes a nézőtől elfordulva, tűnődő-elmélkedő kifejezéssel az arcán a távolba tekint. Jobbjában pásztorbotot, baljában a rend reguláit tartalmazó könyvet és a mártíromság pálmagát tartja. Mint a bencésrend szentjeit jól ismerő kutatók tisztázták: a portré modellje Szent Benedek egyik rendalapító társának, Szent Placidusnak a képében jelenik meg. A baloldalt láthatóvá váló táj, az átszellemült arckifejezés, a finom színárnyalatok és a pásztorboton felragyogó fény a bresciai mester velencei iskolázottságáról vallanak, míg az alak megformálásának tömör plaszticitása a festő lombardiai örökségének alkotja részét. A zöldből arany színbe átváltó, szélesen redőzött függöny és a tájképi kitekintés egyaránt ünnepélyes emelkedettséget kölcsönöznek a kompozíciónak. Míg a 90. –es leltári számú férfiportré Alessandro Bonvicino korai stílusáról ad fogalmat, ez a kép a szakirodalom egyöntetű véleménye szerint Alessandro Bonvicino jóval későbbi, 1540 körüli alkotóperiódusához tartozik. Baloldalt középen egy latin nyelvű feliratot látunk. A rövidítések feloldásával a Zsoltárok könyvének (9,11) ezt a mondatát olvassuk: Sperent in te qui noverunt nomen tuum, vagyis Benned bíznak, kik ismerik nevedet. Ez a felirat, a pálmaág mellett további utalás Szent Placidus vértanúságára.

©Tátrai Vilmos