Beatrix királyné portréja Benedetto da Maiano (tulajdonítva) Giovanni Dalmata (korábbi attribúció)

A Hunyadi Mátyás királyt (1443–1490, magyar király: 1458–1490) és második feleségét, Aragóniai Beatrixot (1457–1508) ábrázoló márvány domborművek az itáliai quattrocento portré-szobrászat kiemelkedő alkotásai. Mátyás volt Európában az első uralkodó, aki az itáliai reneszánsz művészetnek az Alpoktól északra történő meghonosítását támogatta. Az antikizáló domborműportrék carrarai márványból készültek és sötétzöld szerpentinit kőberakást kaptak. Eredetileg a budai királyi kastélyban lehettek, mindemellett első írásos említésük csak II. Miksa német-római császár (uralkodott 1564–1576) és magyar király 1571. augusztus 20-án kelt levelében olvasható. Miksa az akkor Északkelet-Magyarországon, Bornemissza Gergely szepesi prépost és csanádi püspök birtokában található domborműveket magához kérette. A portrék 1572. március 14-én így Bécsbe, a császári gyűjteménybe, majd később a Kunsthistorisches Museum kollekciójába kerültek. A magyar történet- és művészettörténet-írás a domborműveket csak a 19. század közepén fedezte fel újra. Korábban úgy vélték, hogy az 1480-as évek elejétől Mátyás udvarában dolgozó szobrász, Giovanni Dalmata (1440 körül – 1509 után) lehetett a készítőjük. Újabb kutatások azonban azt valószínűsítik, hogy a firenzei Benedetto da Maiano faragta a két portrét 1476 körül Firenzében, Mátyás és Beatrix házasságkötése alkalmából. Stílusuk és az eltérő színű anyagok használata az ő műveit idézik. Da Maiano szerzősége mellett szól az a tény is, hogy a firenzei Filippo Strozzi (1428–1491) bankár-diplomatán keresztül rendszeresen dolgozott Beatrix édesapjának, I. Ferdinánd (1423–1494, uralkodott 1458–1494) nápolyi királynak.