Angyali üdvözlet Bernardo Strozzi (Il Cappucino; Il Prete Genovese)

A cselekmény helyszínére csak a könyvet tartó imapult emlékezteti a nézőt, mert Strozzi képén Gábriel arkangyal a felhős eget is magával hozza Mária szobájába. A két szereplő hozzánk is, egymáshoz is egészen közel kerül. A lecsúszó-félben levő vastag könyv és a frissen metszett liliom karnyújtásnyira van tőlünk, a felhőn térdepelve érkező angyal megérinthetné Máriát, mindketten robusztusak, minden porcikájukban elevenek, egyszersmind légiesen könnyedek, fenségesen mennybéliek. A jelenvalóság és a transzcendencia illúziója, akár mint Rubensnek a genovai mester által jól ismert művészetében, egyformán teljes. Fényben fürdik az ég küldötte, széles, magasba mutató gesztussal hozza a Jó Hírt, melyet alázattal fogad Mária. Profilján, de alakján másutt is, megsűrűsödnek az árnyak, de csak hogy kontrasztjukként az orcán, a kezeken, a kék köpenyen annál diadalmasabban ragyoghasson fel a fény. Szín és forma, kompozíció és kifejezés a szemünk láttára születik. Strozzi a velencei cinquecento festői hagyományából teremt barokk látványosságot, amikor engedi látnunk kézírását, magabiztos rögtönzését, ecsetjének lendületes mozgását. Fokozott pátosszal, magával ragadó vitalitással éleszti ujjá Paolo Veronese világban gyönyörködő, hedonisztikus látásmódját. A művész velencei korszakának ez az alkotása naturalizmusnak és stilizálásnak, színpadias pátosznak és érzelmi telítettségnek, monumentalitásnak és eleganciának azt a bámulatra méltó szintézisét nyújtja, amely életművének legjavára jellemző.

©Tátrai Vilmos