
A nyár
Régi Képtár
Alkotó | |
---|---|
Kultúra | itáliai |
Készítés ideje | 1638–1640 körül |
Tárgytípus | festmény |
Anyag, technika | olaj, vászon |
Méret | 62,5 × 32 cm |
Leltári szám | 612 |
Gyűjtemény | Régi Képtár |
Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Első emelet, Európai művészet 1600–1700 és Brit festészet 1600–1800, V. terem |
A festmény olajvázlat – bozzetto – Sebastiano Ricci utolsó nagyszabású munkájához, a bécsi Karlskirche számára 1733-34-ben festett oltárképhez. Egy kortárs beszámoló szerint az oltárkép “nem csak őfelsége a császár és a császárné, hanem az egész nemesség, az akadémia mesterei és a műértők legteljesebb elismerését kivívta.” A vázlat, amely mint annyi más esetben, frissességével mélyebb hatást gyakorol a nézőre, mint a kivitelezett oltárkép, a 74 esztendős mestert alkotóereje teljében mutatja. A művész az eget és a földet egységes nézőponttal összekapcsolja, az egész jelenetet alulnézetből ábrázolja. Mária távolodó alakjában, mint fókuszban összegződnek a kompozíció erővonalai. Magasba húzó, örvénylő erő választja ki az apostolok kaotikus csoportjából a térdreboruló Pétert és a szélesen gesztikuláló Pál apostolt. Ugyanez az erő intenzívebbé, célirányosabbá rendeződik az angyalok csoportjánál, akik Michelangelo ignudóinak rokokó leszármazottaiként, mint táncos atlaszok kísérik Máriát. Az égi seregből a feljebb lévők már kényelmesen a felhőre telepednek, miközben a mennyből sugárözön árad a Pál gesztusát ismétlő Máriára. A mozgásvariációkban bővelkedő kompozíció sok és finom alkatrészből álló, olajozottan működő gépezet hatását kelti, szemünk láttára alakul ki a gesztusok és pozitúrák bonyolult, ám tökéletesen összehangolt szerkezete. A gyors, cikázó ecsetjárással festett megannyi színárnyalat, felvillanó fényfolt kaleidoszkópszerű, vibrálóan eleven felületet teremt.
© Tátrai Vilmos
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.