En
Vissza a találatokhoz

Amon-papnő antropoid koporsója

Készítés helye Théba, Egyiptom
Készítés ideje Kr. e. 10. század első fele; Harmadik Átmeneti Kor
Tárgytípus bronz-, ólom- és nemesfém tárgyak
Anyag, technika Fa, festett, növényi lakkal bevont
Méret

186 x 47,5 x 60,5 cm

Leltári szám 51.2095.1-2
Gyűjtemény Egyiptomi Gyűjtemény
Kiállítva Szépművészeti Múzeum, Mélyföldszint, Ókori Egyiptom, Túlvilág-elképzelések

A karnaki Amon-Ré isten ismeretlen nevű papnője számára készült koporsó a 21. dinasztia kori thébai sírművészet jellegzetes darabja. A korszak erős központi hatalmának hanyatlása a sírépítészet hanyatlását is magával hozta, új sírok építése helyett korábbi sírok és közös rejtekhelyek használata vált jellemzővé. Ennek következtében a koporsók töltötték be a legfontosabb szöveges és képi információhordozók szerepét. A korábban a sírok falán ábrázolt jelenetek a koporsók külső és belső oldalaira kerültek át, ez eredményezte a korabeli darabokra jellemző zsúfolt, horror vacui jellegű díszítést. Az Amon-papnő koporsójának színvilága sárga alapon polikróm, a felület fényezett. Az egyszínű kék parókát az arc körül kétoldalt erősen stilizált keselyűszárnyas fejdísz takarja. A gazdagon díszített, többsoros uszeh-gallér egészen a csípőig ér. A kéz a korszak nők számára készült koporsóira jellemzően nyitott, a tenyér lefelé néz. A gallér alatt vízszintes jelenetsávok váltják egymást, amelyeknek fő ikonográfiai motívumai a szárnyas védőistenségek. A térd alatti dekorációs mezőt egy függőleges feliratsáv osztja két részre. Ezekben különböző áldozati jelenetek láthatók. A koporsó aljának két oldalát felül ureusz-kígyókból álló fríz keretezi, ez alatt pedig jelenetek sorakoznak, amelyeket minden esetben ugyanaz a három oszlopból álló áldozati formula választ el egymástól. Az oldalakon végigfutó jelenetsor rossz állapotban maradt fenn, minden jel arra utal, hogy a darab sokáig talajvízben állhatott. A koporsóalj belső oldala is gazdagon dekorált. A fejtető központi alakja egy kiterjesztett szárnyú ba-madár, amely jelzi, hogy halál után a lélek a fejtetőn keresztül hagyja el a testet.

A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.

Kiállításaink közül ajánljuk