Álló ifjú torzója, Polykleitos nyomán

Ifjú torzója. Az ábrázolt mozdulat végighullámzik az egész testen: a jobb és a bal váll, a mellizom, a derék és a csípő nincsenek egy vonalban, hanem S alakú ívet alkotnak. A jobb fejbiccentő izom megfeszül, az ifjú tehát az ellenkező irányba, balra fordította a fejét. A szobor arányai az ábrázolt isten vagy hérós erejét hangsúlyozzák.
A torzó Polykleitosnak, a görög klasszikus művészet egyik legnagyobb szobrászának művészetét idézi. Leghíresebb műve a gerelyt vivő héróst ábrázoló Doryphoros (Lándzsavivő) volt, amelyen az emberi test arányai a mester által megalkotott kánont követték. A budapesti darab arányai révén sokban hasonlít a Doryphorosra, de nem pontos másolata – a fejtartás például eltérő. A torzót Polykleitos egy másik alkotásával, a Hermést ábrázoló szoborral is összekapcsolták.
A torzó állítólag Pompeiiből került elő, de ez aligha lehetséges, ugyanis évtizedekkel a város pusztulása (Kr. u. 79) után készült. A 19. században a firenzei Cappelli gyűjteményben volt. Ekkor római hadvezér portréjává volt átalakítva (lásd az utolsó képet) egy másik római szobor, a Velencében őrzött ún. Agrippa mintájára. Az 1920-as években Károlyi József vásárolta meg, és a fehérvárcsurgói kastélyát díszítette vele. 1980-ban vásárolta meg a Szépművészeti Múzeum. Ezt követően távolították el róla a modern kiegészítéseket.

A szobron végzett anyagvizsgálatok eredménye alapján afyoni márványból készült.