Aeneas kimenti Anchisest az égő Trójából Martin Johann Schmidt

Három további festménnyel együtt – Hector búcsúja Andromachétól, Odysseus és Andromache, és Virginia halála, – ez a mű képviseli a budapesti gyűjteményben Kremser Schmidt ókori mitológiai-történeti tematikájú festészetét. Vergilius Aeneise az égő Trójából való menekülés olyan részletes leírását adja, hogy annak bármely festmény csak sűrített változatát mutathatja be. A jelenet nem véletlenül tartozott a barokk legkedvesebb témái közé: a háború, a tűzvész, a menekülés, a családi összetartozás mind olyan motívumok, amelyek intenzív érzelmi töltettel bírnak, és heves mozgással teli megjelenítést kívánnak. Amikor a mester ezt és a többi hasonló tartalmú képét festette, már nagyban terjedtek a barokkot a klasszikus görög-római mintákra hivatkozva megzabolázó klasszicizmus eszményei. Schmidt megmaradt barokk festőnek ebben a korszakban is, de ő amúgy is egész pályáján, egy Rómától nem csak térben távoli osztrák kisvárosban, egyfajta megszelídített barokk szemléletmóddal alkotott. Ecsetjárása könnyed, szinte cikázó, a színek felrakásában kerüli a kirívó kontrasztokat, a pátoszban a teatralitást. Inkább neveznénk stílusát intim barokknak, mint rokokónak, mert viszonyát a témáihoz az érzelmi azonosulás, nem pedig a frivol játékosság határozta meg. Rembrandt művészetének, a 18. századi közép-európai festészetben nem egyszer megfigyelhető hatása, bizonyosan szerepet játszott Schmidt látásmódjának ilyetén alakulásában. A végeredmény vonzó, rokonszenves, inkább líraira, mint epikusra hangolt festészet.

© Tátrai Vilmos