A velanidezai férfitorzó

Az életnagyságú, pentélikoni márványból faragott szobor javakorabeli, köpenybe burkolózott férfit ábrázol. Az alak nyugodt tartásban áll, testének súlya a jobb lábára nehezedik. Fejét a nyakizmok tanúsága szerint kissé balra fordította. Bal kezével a vállán átvetett köpeny végét fogja, jobbját leengedve tarthatta.
A szobrot kitűnő szobrász készítette. A test pontosan, tagoltan rajzolódik ki a ruha alatt, nem válik alaktalan márványtömbbé. Mesteri a köpeny kifaragása is. Jól mutatja ezt például a hason összecsavart ruha redőzetének finom eleganciája, vagy ahogyan az összemarkolt köpenyvég a kéz felett és alatt újra kiszélesedik.
Az elölnézetet a többinél jóval plasztikusabban dolgozták ki, a szobor tehát fülkében állhatott. Ilyesfajta, a görög templomok, középületek formáját idéző fülkék a késő klasszikus korban gazdag családok mauzóleumát díszítették, érthető hát, hogy a szobrot általában síremlékre állított, az elhunytat megörökítő portrénak tartják. Ezt erősíti meg a lelőhelyére vonatkozó adat is: állítólag egy Athén melletti falu, Velanideza ókori temetőjében találták. Elvben az sem lenne elképzelhetetlen, hogy istent ábrázol, hiszen a puszta köpenybe burkolózó férfialak szkhémája éppúgy alkalmas volt a kor vallásosságában fontossá vált gyógyító istenek (főleg Asklépios), mint a polisz közösségét alkotó férfiak megjelenítésére. Néhány részlet, elsősorban is az atletikus, de a kortól lassan megereszkedő izomzat (például az élethűen kifaragott jobb mellizom vagy a nyak ráncai) mégis azt valószínűsíti, hogy a szobor a kor emberideálja szerint ábrázolt ismeretlen férfi portréja. A fegyelmezett tartás, az edzett, az idő múlásának magát csak lassan megadó test és a szépen elrendezett öltözék révén a világgal harmóniában lévő, a kosmos végtelenjében helyét tudó és tudomásul vevő ember ideája ölt alakot – a klasszikus kor görög embereszménye Hellas klasszikus korának legvégső időszakából.
Az Antik Gyűjtemény magját 135 márványszobor alkotta, amelyeket a múzeum 1908-ban vásárolt meg egy német magángyűjtőtől. A vásárlást követő években ezt a főleg történeti szempontból számottevő együttest fő művekkel igyekeztek gyarapítani – ezek legértékesebbike a velanidezai torzó. 1914 nyarán, az első világháború kitörése előtti hetekben választotta ki a már az 1908-as vásárlásban is főszerepet játszó régész, Hekler Antal, hogy „dísze és központja” legyen a gyűjteménynek.

NAGY ÁRPÁD MIKLÓS szövege nyomán

A szobron végzett anyagvizsgálatok eredménye alapján pentélikoni márványból készült.