A töviskoronás Krisztus Guercino

A rézre festett kicsiny festmény az Esterházy gyűjtemény 1820 évi leltárában a helyes mesternévvel szerepel, ugyanígy 1869-ben abban az értékbecslési listában is, amely a gyűjtemény eladásához készült. Csak a bolognai festészet huszadik századi kutatói vonták kétségbe Guercino szerzőségét, minősítették ismeretlen festő munkájának. Ennek hátterében talán az áll, hogy Guercino életművének zömét nagyobb, vagy jóval nagyobb méretű és vászonra festett képek teszik ki, amilyen a Vicenzából Budapestre került Krisztus ostorozása (ltsz. 4225) is. 1991-ben a mester angol kutatója egy tanulmányában tehát nem megtalálta, hanem újra megtalálta az igazi szerzőt. A szenvedő, kigúnyolt Krisztus fejének ez a közelnézeti ábrázolása barokk ikon, megfelel Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatai szellemiségének. A néző a Passio cselekményéből azért ábrázolja csupán a fejet, hogy a magánájtatosságot gyakorló hívő mintegy örök jelenidőben, közvetlenül szembesüljön, érzelmileg azonosuljon a Megváltó emberi kínjával. A révült Krisztus szemében csak egyetlen ponton felcsillanó fény arcának nagyobb részét elárasztja. A középkori fénymisztika éled így újjá barokk változatban. A fej ferde beállítása a fény-árnyék kontraszttal együtt a kis képfelületen is sodró erejű dinamikát teremt. A legkisebb részletek, mint a megnyíló ajkak, a szem alatti ráncok, a puha haj és szakáll, a homlokot sebző tüskék vagy a vörös lepel kicsiny, látható darabja is a festőiség és megelevenítő erő legmagasabb szintjén kerülnek bemutatásra.

©Tátrai Vilmos