| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 1750 körül |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 91,5 × 115 cm |
| Leltári szám | 1367 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Lukács evangéliumának 15. fejezetében (11-32) olvashatjuk a Tékozló fiú történetét, amely példázat a megbocsátás keresztényi erényéről. A visszatérést, mint végkifejletet gyakrabban ábrázolták a festők, például Rembrandt az Ermitázs-beli képén, mint a kezdő epizódot. Bazzani műve a fiú indulását, pontosabban az útrakelése előtti pillanatot jeleníti meg. Indokolt a pillanat szó használata, annyira központi szerepet játszik a festményen az átmenetiség, a tünékenység képzetének felkeltése. A tékozló fiú, miközben apja a vállán tartja kezét, lendületesen előre lép, és, noha saját elhatározásából hagyja el családját, tekintetében szemrehányással fordul a fehér lovat féken tartó lovász felé. Könnyeit törlő anyja kezébe kapaszkodik, akinek félig lemeztelenített válla villan felénk. A Herkules a válaszúton témája idéződik emlékezetünkbe, a választás erény és bűn között. A lovászfiú a bűn és a bűnre csábítás, az anya az erény megszemélyesítője. Az apa arcát szinte nem is látjuk, de ez valószínűleg a vékonyan, lazúrosan felvitt festékréteg kopásával függ össze. Bazzani érett korszakának műveit amúgy is ez a híg, folyékony, áttetszőséget eredményező festékfelvitel jellemzi. A mantovai mester radikálisan túllép mind a caravaggiói gyökerű naturalista, mind a Carracciakkal induló klasszicizáló barokk stíluseszményén, a formák plaszticitását a végsőkig redukálja, vázlatosan, szinte skiccelve fest. A barna, a rózsaszín árnyalatai dominálnak, köztük fénylik fel néhány fehér folt.
©Tátrai Vilmos
Pigler, Andor, Katalog der Galerie Alter Meister, 1-2. Museum der Bildenden Künste, Szépművészeti Múzeum, Budapest. 2, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 48. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
