| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 1520 körül |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 85 × 117 cm |
| Leltári szám | 82 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Palma Vecchiónak az a kompozíciója, amelynek nyomán – valószínűleg a műhelyében – ez a festmény készült, elveszett, így a mester invencióját megőrző kópia kiemelkedő dokumentum-értékkel bír. Az eszményítő női képmás mellett a fekvő formátumú egészalakos Sacra conversazione volt ugyanis az a műfaj, amelyben Palma Vecchio életműve legjavát alkotta. Ezek a képek, 16. századi gyűjteményi leltárok tanúsága szerint, nem egyházi megrendelésre, hanem műgyűjtemények számára készültek. A képtípus egyik előzményét a Pihenő Szent Család témájú festmények alkotják, amelyeken mind a tájképi környezet, mind a testtartások természetessége egyenesen adódik a bibliai cselekményből. Szintén az előzmények közé tartozik az Alázatosság Madonnája, ahol a gyermekét tartó Mária, az alázat keresztényi erényét jelképezendő, nem trónuson, hanem földön ül. Abban azonban, hogy a képtípus létrejött és népszerűvé vált, igazán döntő szerepe a pásztori költészet hatásának és az újdonságokra fogékony műgyűjtői réteg színrelépésének volt. A női szentet attribútum hiányában nem tudjuk azonosítani, Szent Ferenc viszont könnyen felismerhető. Assisi Szent Ferenc alakjától, aki minden élőlényben Istent magasztalta, a természeti környezet is magasabb rendű jelentést nyer.
A lekerekített, telt formák, a színek pompája, a drapériák dekoratív redőzése, a lágyan hullámzó körvonal és az érzelmes, epekedő kifejezés a festő és műhelye Sacra conversazione kompozícióinak állandó ismertetőjegyei.
©Tátrai Vilmos
Pigler, Andor, Katalog der Galerie Alter Meister, 1-2. Museum der Bildenden Künste, Szépművészeti Múzeum, Budapest. 2, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 528-529. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
