| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 1600 körül |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 97 × 83,5 cm |
| Leltári szám | 473 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
A festményt a szakirodalom másfél évszázadon át Francesco Vanni műveként tartotta számon, és csak 2010-ben sorolta át Vanni féltestvérének Ventura Salimbeninek az életművébe. Annyi bizonyos, hogy a mű alkotója ismerte Correggiónak a ma a Szépművészeti Múzeumban őrzött Szoptató Madonnáját, vagy számos másolatának egyikét. Az anyja ölében heverő Jézus ugyanazzal a mozdulattal nyúl a József kínálta alma (az eredendő bűn, és így a megváltás jelképe) után, amellyel Correggio Jézusa a gyermekangyal kínálta gyümölcsök után. A pármai mester hatása Barocci művészetén megszűrve is eljutott a sienai művészhez. A több mint fél évszázadnyi időkülönbséggel készült két kép összevetése tanulságos. Correggio magával ragadó lendülete Salimbeninél lehiggad. A Madonna del Latte érzelmi intenzitása, a melankóliával árnyalt anyai boldogság kifejezése intimitásba vált át. Correggiónál a forma még plasztikus volt, a felület porcelánosan sima, Salimbeninél olyan súlytalanok, illékonyak a formák, mint egy vízfestményen. A felületet fellazítja, vékonyan, lazúrosan rakja fel a festéket. Ez a fátyolos, részleteket egymásba mosó festésmód különösen alkalmas az ösztönös, futó mozdulatok megörökítésére, a női és gyermeki báj kifejezésére. Finom csendéleti részlet egészíti ki a jelenetet: egy vízzel teli üvegpohár, benne néhány szál fehér jázminvirág.
©Tátrai Vilmos
Pigler, Andor, Katalog der Galerie Alter Meister, 1-2. Museum der Bildenden Künste, Szépművészeti Múzeum, Budapest. 2, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 726-727. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
