| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 1544 körül |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, fa |
| Méret | 98,5 × 78 cm |
| Leltári szám | 4217 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Ez a Szent Család egy más mestertől átvett kompozíciónak csupán a festésmódra kiterjedő, de magas színvonalú átdolgozása. A feltehetőleg 1539-ben készült mintakép Perino del Vaga műve, amelyet a melbourne-i National Gallery of Victoria őriz. A budapesti változat mestere, Siciolante da Sermoneta Perino kompozíciójának eleven ritmusát, könnyed eleganciáját a maga egyszerre rajzos és szobrászias modorával átformálta, az összhatást súlyosabbá, a kifejezést didaktikusabbá tette. A két festő 1544-ben, III. Pál pápa loggiájának dekorálásán együtt dolgozott az Angyalvárban. Lehetséges, hogy kompozíciójának átvételével Siciolante ekkortájt tisztelgett művésztársa előtt, egyszersmind polemizálva vele. Perino formanyelvének friss, szabad szelleme egyre kevésbé volt időszerű az ellenreformáció Rómájában, míg Siciolante nagyon is hajlamosnak bizonyult a tridenti zsinat esztétikai doktrínáit a művészeti gyakorlatba átültetni. Az ő téma-feldolgozásában több a pátosz, több a monumentalitás, vagyis a rómaias karakter, mint a mintául szolgáló előképen. A gyermek Herkulesként kapaszkodik fel anyja nyakába (ez a motívum jelképesen a feltámadásra utal), Mária júnói arcéle éles kontúrral rajzolódik a sötét háttér elé, hajviseletéhez hasonlóval császárkori portrészobrokon találkozunk. A homályba burkolt József mint ótestamentumi pátriárka figyeli kettőjüket. Dramatizált Szent Család ez, a téma heroikus változata, amelyben anya és gyermeke tekintetének mély jelentéssel teli találkozása a csúcspont.
©Tátrai Vilmos
Pigler, Andor, Katalog der Galerie Alter Meister, 1-2. Museum der Bildenden Künste, Szépművészeti Múzeum, Budapest. 2, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 452. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
