A lefegyverzett Igazságosság Luca Giordano

A barokk Nápolytól Velencéig megrendelésekkel elhalmozott, rendkívül termékeny, a caravaggiói naturalizmustól a velencei kolorizmusig széles stílus-skálán, hatalmas képzelőerővel alkotó festője, Luca Giordano akkor is elemében volt, amikor allegóriát festett, vagyis elvont fogalmakat személyesített meg élettelien. Ennek az allegóriának az égi segítségért fohászkodó, kétfelől is megtámadott, fehérbe és kékbe öltözött Igazságosság a főhőse. Pallosát a settenkedő, izmos, szamárfüles Csalárdság tekeri ki a kezéből, mérlegét figyelemelterelő hízelgéssel a szárnyas Ámor cseni el. A pártatlanságát garantáló, szemét fedő szalagot egy lebegő puttó már saját játékszerévé tette. Jobboldalt a kék lepellel csak alig takart Meztelen Igazság, mint az Igazságosság szövetségese, a bölcsesség tükrét tartja kezében, de egy menád és egy szatír lopakodik hozzá, hogy a buja ösztönök őt is tisztátalanná tegyék. Az előtérben a vesszőnyaláb, vagyis a római hatalmi jelvény, a fasces a büntetést, a strucc pedig az igazságszolgáltatás gyorsaságát jelképezi. A strucc halott, így a főhőst ettől az eszközétől már megfosztották. A nyílvesszőkkel teli tegez és az íj Ámor fegyverei, az álarc az alattomos színlelés jelképe. Az allegória valószínűleg konkrét történelmi eseményhez kötődik. Egy megfontolandó feltevés szerint ez az esemény a velenceiek krétai veresége lehetett 1669-ben, amikor is Francesco Morosini admirális sokak által igazságtalannak ítélt szerződéssel a szigetet átengedte a törököknek.
©Tátrai Vilmos