| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 1510 körül |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, fa |
| Méret | 87 × 69,8 cm |
| Leltári szám | 4206 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Első emelet, Európai művészet 1250-1600, XVII. terem |
A Vir Dolorum, a Fájdalmas Krisztus képtípus a kereszténység sarkalatos hittételét, a krisztusi áldozat általi megváltást szemlélteti. A vallásos elmélkedést szolgálja, és mint ilyen, a bibliai cselekmény helyett a dogma illusztrálását állítja előtérbe. A Vir Dolorum leggyakoribb ábrázolásain kőkoporsóban áll a töviskoronás, sebeit mutató Jézus, hol egymagában, hol angyaloktól vagy Máriától és János evangélistától támogatva. Az ájtatossági képtípus ritkább fajtájához tartozik Basaitinek ez az 1505 és 1510 között készült festménye, ahol Krisztus a sziklasírnak támaszkodva, ülő helyzetben jelenik meg. A görög származású festő kompozíciójához a velencei kora reneszánsz vezető mesterétől, Giovanni Bellinitől veszi a mintát: fennkölt derűvé oldja a fájdalmat, a passióra csak a sebek emlékeztetnek, azok se hangsúlyosan. Az inkább békésen szendergőnek, mint holtnak látszó Krisztust a festő közel hozza a nézőhöz, alakja a képtér nagy részét betölti. A szikla hasadékaiban tenyésző vegetációt olyan botanikus hűséggel festi meg, hogy láttán Leonardo és a Velencét kétszer is meglátogató Dürer hatására gondolunk. Jobboldalt a kék ég előtt magasodó hatalmas fügelevelek a kövön megkapaszkodó és réseiből előbúvó növényzettel együtt ősi jelentést hordoznak: éppúgy az örök élet, a feltámadás eszméjét sugallják, mint az elölről és a szikla nyílásán át beáramló, az izmos testen elömlő fény. Csupa fény és ragyogás a Krisztus ágyékára és lábára mozgalmas gyűrődéssel terülő halotti lepel is.
©Tátrai Vilmos
Pigler, Andor, Katalog der Galerie Alter Meister, 1-2. Museum der Bildenden Künste, Szépművészeti Múzeum, Budapest. 2, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 42. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
