A halott Krisztus két angyallal Jacopo Palma il Giovane

Palma Giovine a manierizmus velencei, vagyis a tónusokkal gazdagon árnyalt szín primátusáról le nem mondó változatának legkiválóbb mestere. A 16. század utolsó és a 17. század első évtizedeiben megbízások hosszú sorát kapta: alig akad Velencében templom, amelyben ne találkoznánk egy vagy több bravúrosan megkomponált művével, nevét, munkásságát a szűk szakmai körökön túl azonban manapság csak kevesen ismerik. Ezen a képén a Giovanni Bellini óta szokásos elrendezésben az angyalok két oldalról tartják Krisztus holttestét. A puhán, laza és sommázó ecsetkezeléssel mintázott alakok mintegy párán áttörő fényben, elmosódott kontúrokkal, könnyű, lebegő lendületben, csaknem kitöltve a kép terét jelennek meg előttünk. Látjuk az ecsetvonásokat, amelyekből a formák születnek, mégsem érezzük kidolgozatlannak vagy befejezetlennek a képet. Palma Giovane velenceiségét nem tekinthetjük sterilen vegytisztának. A hagyomány, amelynek folytatója és alakítója, Tintorettoé, és amint Tintoretto már szervesen művészetébe épített toszkán-római hatásokat, úgy Palma is beolvasztott ilyeneket a maga festészetébe. A görögösen eszményített, göndör fürtös angyaloknál ékesszólóbban tanúskodik erről Krisztus testének michelangelói eredete. Az előrecsavarodó balkar motívuma teszi egyértelművé, hogy a holttest megformálásakor Palma Giovane visszaemlékezett Michelangelo 1553-ban félbehagyott Pietá-szoborcsoportjára. Rómában látta ezt a művet, amely csak a 17. század második felében került a firenzei dómba.

© Tátrai Vilmos