En
Vissza a találatokhoz

A halott Krisztus két angyallal Alessandro Allori

Alkotó

Alessandro Allori Firenze, 1535 – Firenze, 1607

Kultúra itáliai
Készítés ideje 1590 körül
Tárgytípus festmény
Anyag, technika olaj, réz
Méret

45 × 39 cm

Szignó

Jelezve középen az oltárlépcsőn: ALESSANDRO | BRONZINO | ALLORI FACEVA

Leltári szám 166
Gyűjtemény Régi Képtár
Kiállítva Szépművészeti Múzeum, Első emelet, Európai művészet 1250-1600, XVIII. terem

A Palazzo Vecchio raktárhelyiségének (Guardaroba Medicea) 1593. május 24-én felvett leltára felsorol három, rézlemezre festett, 3/4 rőf magas és 2/3 rőf széles képet, melyek a halott Krisztust ábrázolják két angyallal, és Alessandro Allori művei. Ezt az adatot Lecchini Giovannoni (1991) hozta először összefüggésbe a budapesti képpel, valamint két további, méretében és kompozíciójában megegyező, ám jelzés nélküli festménnyel (ezek egyikét a velencei érseki szemináriumban őrzik, míg a másik utoljára 2004-ben bukkant fel egy New York-i aukción). Habár a fennmaradt festmények egyikének esetében sincs közvetlen bizonyíték a Medici-gyűjteményekből való származásra, mégis nagyon valószínű az azonosság: nem csupán a leltárban feltüntetett méretek egyeznek (egy firenzei rőf kb. 58,4 cm-nek felel meg), de a stílusbeli jellemzők alapján is az 1590-es évek elejére tehetjük a készítés dátumát. A különös tényre, miszerint ugyanannak a kompozíciónak három, nagyjából megegyező példányát őrizték egyszerre ugyanabban a gyűjteményben, Cecchi (in Frankfurt 1999) talált meggyőző magyarázatot: vélekedése szerint a képek diplomáciai ajándék céljára készülhettek. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy a három évvel későbbi leltár már csak egyet említ a képek közül.
Tátrai (1983) mutatott rá, hogy témájában és kompozíciójában a festmény a bizánci „Epitaphios”-ikontípust követi. Krisztus halálának ikonja a Megváltó holttestét az utolsó kenet feladásához kiterítve ábrázolja, a halotti rítust végző két angyallal. Ennek értelmében az itt látható, vörös bársonnyal behúzott matrac a jeruzsálemi Szent Sír-templomban őrzött „vörös követ” szimbolizálja: a hagyomány szerint ezen a vörösmárvány kőtömbön balzsamozták be Krisztus testét. A kőlapra kiterített Krisztus-test ikonja egyszersmind az Oltáriszentséget is jelképezi, vagyis Krisztus testének és vérének ostyává és borrá változását az oltáron. Erre utal a háttérben megjelenő oltármenza, rajta áldozati kehely és ostyatartó. Tátrai felhívta rá a figyelmet, hogy a 16. század végi Firenzében igen ritka és különös a bizánci ikonográfia követése, de magyarázatot nem talált rá. Érdekes adalék viszont, hogy a spanyol uralkodó – aki Jeruzsálem királyának címét is viselte, és aki ez időben rendkívül szoros kapcsolatokat ápolt a firenzei udvarral és annak művészeivel – 1592-ben Alloritól rendelt képet a „vörös kő” jeruzsálemi környezetének dekorálására (Goldberg 1996, p. 532). Ez ugyan nem a halott, hanem a feltámadt Krisztust ábrázolta a két angyallal, valamiféle közvetett kapcsolat a három kis képpel azonban nem zárható ki.

© Vécsey Axel

Bibliográfia

Pigler, Andor, Katalog der Galerie Alter Meister, 1-2. Museum der Bildenden Künste, Szépművészeti Múzeum, Budapest. 2, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 24. o.

A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.

Kiállításaink közül ajánljuk