| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 1750 körül |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 98 x 74 cm |
| Leltári szám | 58.50 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Második emelet, Európai művészet 1700-1850, XXIX. terem |
A 16. század második felétől kezdve mind gyakrabban válik maga a festőművészet a festészet témájává. A jelenség összefügg a növekvő művészi öntudattal, a műgyűjtés fejlődésével és a mecénások egymás közötti versengésével a legjobb művészek alkalmazásáért. A festő harca az elismerésért, a szabad művészetek művelőinek kijáró megbecsülésért, amely a reneszánszban kezdődött, a barokk korban teljes diadallal fejeződött be. Ez az 1750 körül készült kép is megszemélyesítéssel a festészetet dicsőíti. A szépséges ifjú hölgy all’antica öltözetben, egy római dombormű istennőjének pózában ül a festőállvány előtt, olümposzi, vagy inkább parnasszusi magasságból pillant a nézőre. Az állványon ovális festményt – képet a képben – látunk, amely a tehénné átváltoztatott Iót és az őt őrző Argoszt ábrázolja: a mítoszokból merített témákat a bibliai és legenda-jelenetekkel együtt a műfaji hierarchia csúcsára állította az akadémiák művészetelmélete. Argosz testének perspektivikus rövidülése is demonstratív: a távlattan alapos ismerete a reneszánsz óta a festészet intellektuális természetének egyik bizonyítéka. Corrado Giaquintónak jó oka volt arra a büszke öntudatra, amely e képből is sugárzik. Ifjú éveiben Francesco Solimena, majd Sebastiano Conca tanítványaként tehetsége gyorsan kiteljesedett; működése színterein, Rómában, Torinóban, Nápolyban és Madridban vitalitással teli, sodró dinamikájú oltárképeket, freskókat és táblaképeket alkotva az itáliai rokokó kimagasló egyéniségévé vált.
© Tátrai Vilmos
Pigler, Andor, Katalog der Galerie Alter Meister, 1-2. Museum der Bildenden Künste, Szépművészeti Múzeum, Budapest. 2, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 477. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
