En
Vissza a találatokhoz

A festészet allegóriája Corrado Giaquinto

Alkotó

Corrado Giaquinto Molfetta 1703 – 1766 Nápoly

Kultúra itáliai
Készítés ideje 1750 körül
Tárgytípus festmény
Anyag, technika olaj, vászon
Méret

98 x 74 cm
kerettel: 108,2 × 85,2 × 4,5 cm

Leltári szám 58.50
Gyűjtemény Régi Képtár
Kiállítva Szépművészeti Múzeum, Második emelet, Európai művészet 1700-1850, XXIX. terem

A 16. század második felétől kezdve mind gyakrabban válik maga a festőművészet a festészet témájává. A jelenség összefügg a növekvő művészi öntudattal, a műgyűjtés fejlődésével és a mecénások egymás közötti versengésével a legjobb művészek alkalmazásáért. A festő harca az elismerésért, a szabad művészetek művelőinek kijáró megbecsülésért, amely a reneszánszban kezdődött, a barokk korban teljes diadallal fejeződött be. Ez az 1750 körül készült kép is megszemélyesítéssel a festészetet dicsőíti. A szépséges ifjú hölgy all’antica öltözetben, egy római dombormű istennőjének pózában ül a festőállvány előtt, olümposzi, vagy inkább parnasszusi magasságból pillant a nézőre. Az állványon ovális festményt – képet a képben – látunk, amely a tehénné átváltoztatott Iót és az őt őrző Argoszt ábrázolja: a mítoszokból merített témákat a bibliai és legenda-jelenetekkel együtt a műfaji hierarchia csúcsára állította az akadémiák művészetelmélete. Argosz testének perspektivikus rövidülése is demonstratív: a távlattan alapos ismerete a reneszánsz óta a festészet intellektuális természetének egyik bizonyítéka. Corrado Giaquintónak jó oka volt arra a büszke öntudatra, amely e képből is sugárzik. Ifjú éveiben Francesco Solimena, majd Sebastiano Conca tanítványaként tehetsége gyorsan kiteljesedett; működése színterein, Rómában, Torinóban, Nápolyban és Madridban vitalitással teli, sodró dinamikájú oltárképeket, freskókat és táblaképeket alkotva az itáliai rokokó kimagasló egyéniségévé vált.

© Tátrai Vilmos

A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.

Kiállításaink közül ajánljuk