En

Köszöntő

Mint oly sok páratlan szépségű épületünk, a Szépművészeti Múzeum is Budapest aranykorában épült. A magyar országgyűlés 1896-ban, a millenniumi törvényben határozott a megépítéséről, és egy évtizeddel később a közönség már birtokba is vehette a Schickedanz Albert által tervezett gyönyörű tereket, Magyarország első állandó képzőművészeti múzeumát.

Kammerer Ernő, a múzeum akkori igazgatója így foglalta össze a múzeum céljait: „Oly intézmény kívántatik, melyben az emberiség eszményi törekvéseinek eredményei, a művészetek kincsei szemlélhetők. Melyben a művészetek minden ágának fejlődése, az egymást követő korokon és irányokon át, jellegzetes emlékekben tűnjék fel.”

Az alapvető célkitűzések most sem változtak, s mai törekvéseink, állandó és időszaki tárlataink célját – ekképp a most nyílt Leonardo da Vinci-kamaratárlatunkét – pontosan összefoglalják azok a szavak, melyeket háromnegyed évszázada fogalmazott meg múzeumunk legendás direktora, Petrovics Elek: „Korszakok szemléltetésének leghatásosabb módja, ha rámutatunk olyan nagyszerű alkotásokra, amelyek a kor törekvéseit jellemzően foglalják össze, sokaknak szolgáltak ösztönzésül és az idők messzeségéből csúcsok módjára magasodnak ki a kortársak alkotásai felett.”

Ez utóbbi gondolat szellemében a megújult Szépművészeti Múzeum falai közé sok évtizednyi kényszerű távollét után hazatér a magyar művészet: a Szépművészeti Múzeum látogatói az egyiptomi és görög-római művészettől a 18. század végéig, kiemelkedő remekművek százain keresztül, együttesen kapnak áttekintést az egyetemes és a magyar művészet fejlődéséről.

A képzőművészetet szerető közönségnek több mint három éven át kellett nélkülöznie múzeumunkat,akik azonban bejárják a megújhodott tereket, bizonyos vagyok benne, hogy azt fogják mondani, megérte a nagy munka és a várakozás. A Szépművészeti történetének valaha volt legnagyobb rekonstrukciós munkálatai során közel tizenötezer négyzetméternyi területet újítottunk fel 21. századi technikai követelmények szerint, ötvözve a legkorszerűbb technológiai megoldásokat az épület egykor oly pompás tereinek műemléki igényességű helyreállításával. Ennek köszönhetően hét évtized után eredeti szépségében újult meg és vált ismét látogathatóvá a közönségtől hetven éven át elzárt, s ezalatt raktárként használt, középkori bazilika belsejét idéző Román Csarnok, múzeumunk legdúsabban díszített tere.  

Ha arra gondolunk, hogy a múzeum építésének korszaka volt a magyar kultúrateremtés egyik legvirágzóbb időszaka, akkor szimbolikus jelentőséggel is bír, hogy múzeumunk felújítása annak a Liget Budapest projektnek a része, amelynek révén a Városligetben – saját legértékesebb, több mint százéves hagyományait követve –jelenleg Európa legnagyobb kulturális tartalmú városfejlesztési munkálatai zajlanak. 

Kérem, jöjjenek el minél többen és minél többször az egyetemes és a magyar képzőművészet megújított, évszázados otthonába, ahol mindannyian újra és újra megtapasztalhatjuk Keats Óda egy görög vázához című verse zárósorainak örök érvényét:

„Igaz szépség s szép igazság! – sohse
Áhítsatok mást, nincs főbb bölcsesség!” 

Baán László főigazgató

Kiállításaink közül ajánljuk