En

Királyok és királynők kendőzetlenül – Interjú

Interjút készítettünk Mertus Ágnessel a Királyok és királynők a múzeumban kötet szerzőjével.

 

Először is a cím üti meg a szememet. Királyokból biztosan nincs hiány, de kik azok a királynők, akikre a címben utalsz?

Több európai országban jelenleg is királynő uralkodik, de ez nem volt mindig így. Az uralkodók között a korábbi évszázadokban a nők erősen alulreprezentáltak voltak, mégis sokan váltak közülük a történelem megkerülhetetlen alakítóivá. Gondoljunk csak a Kolumbuszt támogató Kasztíliai Izabellára, a spanyol armadát legyőző I. Erzsébetre, vagy akár Viktória királynőre!

A kötetben olyan magyar uralkodók és uralkodónők szerepelnek, akiknek a portréi megtalálhatók a gyűjteményünkben. A női uralkodók közül Mária Teréziát senkinek nem kell bemutatni, de talán kevésbé közismert, hogy Nagy Lajos király lánya, Hedvig Lengyelország királynőjeként és térítőjeként vonult be a történelembe. A kiadványból az is kiderül, hogy melyik ciprusi királynő portréját őrizzük Budapesten.

Mi indokolta a témaválasztást?

Nagyon szeretem, ha minél több rétege van egy alkotásnak, ha művészeti, történeti és kultúrtörténeti szempontból is olvasható. A történelmi festmények, szobrok és uralkodóportrék márpedig ilyenek. A történelmi narratíva ismertetése mellett ezeket a rétegeket szerettem volna az olvasó számára feltárni, bemutatva a festmények közötti kapcsolódási pontokat is: ezek az ábrázolások egymással párbeszédben állnak és együtt egy hatalmas – a mi gyűjteményünkön térben bőven túlnyúló – kontextushálózatot hoznak létre.

A választásnak praktikus oka is volt.  A diákcsoportok „bakancslistáján” gyűjteményünk történelmi festményei már régóta dobogós helyen szerepelnek, mivel már az általános iskola harmadik osztályában is a tananyag részét képezik. Az iskolás csoportok túlnyomó többsége ezért a gyűjteményrészért „zarándokol el” a Nemzeti Galériába, ami nagyon jó dolog, de így számos más, számukra is fontos és izgalmas téma megismerésére nem marad lehetőségük. A kiadvány a téma elgondolkodtató kérdésekkel kiegészített bemutatása, amely akár az iskolai történelemóra művészettörténeti kiegészítése is lehet, ugyanakkor önmagában is élvezhető olvasmány bárki számára.

A kötet tematikus fejezetekre oszlik, amelyek a királyok és királynők változó szerepét és ezzel együtt változó reprezentációját dolgozzák fel. Ezt a történeti kontextust a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből válogatott műtárgyak köré szövöd, ezek példáján keresztül mutatod be. Mi alapján választottad ki a műtárgyakat?

A bemutatott alkotások többsége a múzeum tulajdona, de a galéria legutóbbi állandó kiállításán látható letétben lévő művekből is belevettem néhány érdekesebb alkotást, például III. Andrásról, az utolsó Árpád-házi királyról.

A könyv számos művészettörténeti és kultúrtörténeti érdekességgel szolgál, a benne szereplő művek egy része – például a koldusasszony gyermekét szoptató Mária Terézia – jelenleg nincs kiállítva. A műalkotások párhuzamba állítása helyezése azért is izgalmas, mert az uralkodók életében készült, illetve a jóval később született alkotások esetében az ízlés, a hangsúlyok és az értékelés olykor nagyon távol esik egymástól.

A kötet nem terheli túl az olvasót adatokkal – erre megvannak a megfelelő átfogó kiadványok –, a kérdések pedig a látottak kritikus szemlélésre és értelmezésére invitálnak, hiszen az esztétikai minőségen túl rengeteg dekódolandó információ van minden egyes festményen. Egy 19. századi történelmi festmény nem biztos, hogy híven tükrözi azt, ami négyszáz évvel korábban történt, ellenben sokat elárul a saját koráról.

A Királyok és királynők tele van gyönyörű műtárgyakkal, vicces és furfangos illusztrációkkal és rengeteg érdekességgel. Mekkora kihívást jelentett számodra szerzőként ezeknek az elemeknek a szintézise?

A vizuális szintézis a kötet grafikai tervezőjének és illusztrátorának, Kun Fruzsinának köszönhető, akinek a munkája jelen kötet esetében abszolút egyenrangú az enyémmel. A kötet képi világa, a jópofa, a kötetből kikacsintó figurák nemcsak viccesek és bájosak, de inspirálók is, az olvasót gondolkodásra invitálják. A kötet végiglapozása során fogódzóként szolgálnak és érzelmileg is közelebb hozzák a helyenként „szárazabb” történelmi témát az olvasóhoz.

Múzeumpedagógusként nap mint nap találkozol gyerekekkel, így ismered az érdeklődési körüket, beszéled a nyelvüket. Miért tartottad fontosnak, hogy írásban is megjelenjenek a tárlatvezetéseken vagy osztályfoglalkozásokon elmondottak?

Múzeumpedagógusként természetesen nagyon szeretem a tudást személyesen is átadni, de – akár tetszik, akár nem – ilyen módon meglehetősen limitált számú látogatót tudok csak elérni. Ez az összegző ismeretterjesztő kiadvány a témáról reményeink szerint sok olvasóhoz eljut majd.  A kihívást leginkább az jelentette, hogy, a szakmaiságot is figyelembe véve úgy írjak, hogy a mai online információfogyasztáshoz szokott olvasó is örömmel „végigrágja magát” rajta. A sok illusztráció, a szöveg gondolati/tematikus kapcsolódási pontjai és a kérdések együtt valamelyest kiváltják az élő tárlatvezetés személyes kapcsolatát és varázsát, nem is beszélve arról a további előnyről, hogy bármikor visszalapozhatunk benne, újraolvashatjuk az egyes részeket, vagy újra megcsodálhatjuk az alkotásokat. Ha az olvasó a könyvet elolvasva ráébred, hogy a „régi” műalkotások valójában mindig aktuálisak maradnak és hozzánk is szólnak, már elégedett leszek.

Kiállításaink közül ajánljuk