1800 utáni gyűjtemény - 2010. október 30- 2011. február 10.
Kerekded és buja formák, jellegzetesen egyszerű, ám mégis kifejező alakok, emberek, állatok és tárgyak uralják a kolumbiai születésű művész, Fernando Botero műveit. A színpompás, sokszor fényárban úszó alkotások nyelvezete mindenki számára érthető, egyúttal utazásra hív a távolinak tűnő, ám valójában közelinek ható latin-amerikai valóságba. A művek kulcsa az univerzalitás: a mester úgy fogalmazza meg a külvilágról és annak egy-egy jelenségéről alkotott elképzelését, hogy azt a legalapvetőbb gesztusokon keresztül mutatja be. Eme termékeny művész a kortárs művészet egyik meghatározó alakja, akinek műveit többek közt japán, orosz, német, finn, olasz, izraeli, kolumbiai és egyesült államok-béli közgyűjtemények őrzik, 2010. szeptember 30. és 2011. január 23. között a Szépművészeti Múzeumban is kiállítja az utóbbi húsz évének legkiválóbb alkotásaiból összeválogatott tárlatát.
A kiállításon bemutatásra kerülő közel hatvan, javarészt nagyformátumú olajfestmény és szobor bepillantást enged majd abba a sajátságos világba, amely egyfelől az antik görög-latin tradícióból táplálkozva egyfajta monumentalitásra és időtlenségre törekszik, másfelől megmutatja azt, hogy a művész miképpen merít ihletet és fejezi ki tiszteletét a klasszikusnak számító európai mesterek előtt, valamint elkalauzolja majd a látogatókat Latin-Amerika élettől duzzadó, színpompás vidékeire is.
A festmények témájuk alapján több csoportba oszthatók: csendéletek, parafrázisok, a latin-amerikai élet helyszínei, eseményei: hétköznapi utcák, színes házak, cirkusz, bikaviadalok arénái. A kiállítás rendezése mégis szakítani fog a kizárólag tematika köré épülő koncepcióval, és a kolumbiai mester festészetének előképeire is fókuszálni fog.
Botero parafrázisfestményei az előképek felkeresésében és vizsgálatában nyújtanak segítséget. A művész festészeti stílusának születését árnyalja az a tény, hogy Botero nem a sorban a második latin-amerikai, a mexikói Felipe Santiago Gutiérrez-alapította bogotai képzőművészeti akadémián, hanem Madridban, a San Fernando Akadémián tanult. Itt több módja adódott arra, hogy európai mesterek műveit tanulmányozza, és azokról másolatot készítsen. Ugyanakkor Botero festészetére hatást gyakorolt a latin-amerikai festészet több ikonográfiai típusa és műfaja (koronás apácaportrék, ex votók), illetve mestere (főként a mexikói muralista festők, így Diego Rivera, José Clemente Orozco). Botero festészetének sajátossága, hogy ötvözi és újraértelmezi az őt ért megannyi művészeti hatást, miközben gyakorta visszatér az akadémiai stúdiumokban megszokott másolatokhoz és csendéletekhez.
A tárlat több céllal rendelkezik: egyrészt bemutatja a latin-amerikai festészet egyik híressé vált képviselőjének legújabb munkáit, miközben felhívja a figyelmet azok szellemi és képi előzményeire, másrészt betekintést enged a modern latin-amerikai művészetbe.
A kiállítás főtámogatója az FHB Bank