1800 utáni Gyűjtemény - 2014. szeptember 25. - 2014. december 14.
„A színváltó, színjátszó hatással élő pigmenthasználat a festészetben Firenzében és környékén tűnt fel a XIV. század vége felé. A tanulás, gyakorlás évei alatt a műhelyekben, szoros szakmai közösségekben élő és egymással rivalizáló fiatal festők technikai újításai azonnal közkinccsé váltak, amint egy-egy új műtárgy megjelent a közönség előtt. Az új anyaghasználatok, receptek kéziratos formában terjedtek a festőműhelyekben. A cangiante színjátszó hatást, vagyis a tisztán alkalmazott színek bizonyos kombinációival a keleti selymek optikai ragyogását megidézni képes eljárásait sokan kipróbálták, hagyományos technikákkal fatáblára, falfelületre, majd vászonra festve. Ezek a cangiante részletek minden esetben drapériát, öltözéket jelenítenek meg valamelyik fontos személyen, a kompozíció egy kiemelten jelentős alakján. Ráismerünk a Cennino Cennini később nyomtatásban is megjelent kézikönyve („Il Libro dell’arte”) receptjeiben megjelölt színakkordokra az Uffiziben, a londoni National Galleryben, a Vatikánban a Capella Sistina megtisztított mennyezetén, a budapesti Szépművészeti Múzeum Régi Képtárában, váratlanul vagy már ismerősen elénk tűnő, a vizsgált festmény többi részletétől eltérő szemlélettel festett intenzív fény-szín látványra: ez egy cangiante motívum.
2001 óta kutatom a színváltó hatások lehetőségeit elsősorban festészeti gyakorlatomban, másrészt történeti vonatkozásban, ugyanakkor a fizika, optika jelenségei, törvényei felől is vizsgálódva, a nagy európai múzeumok gyűjteményeiben szemlélődve.”
A kiállítás alkalmából Keserü Ilona műveinek egyik legkorábbi elemzője, Tandori Dezső rövid tanulmányban foglalta össze a festő színváltó alkotásaival kapcsolatos benyomásait, melynek kézirata szinten szerepel a bemutatott anyagban.A Szépművészeti múzeum gyűjteménye által kínált különleges művészettörténeti kontextusban lehetőség nyílik arra, hogy összevessük a hagyományosan alkalmazott színváltást Keserü Ilona színjátszó kompozícióival. Egy, a Régi Képtárból kiemelt itáliai reneszánsz alkotás – Jacopo del Sellaio Eszter Ahasvérus előtt című festményének – szomszédságában kerülnek bemutatásra Keserü Ilona festményei. A látogatók emellett egy különleges útvonal mentén fedezhetik fel a cangiante különféle megnyilvánulásait a múzeum itáliai reneszánsz és manierista gyűjteményében.
A Szépművészeti Múzeum 1800 utáni Gyűjteményének kabinet-kiállítása – amely egy izgalmas színelméleti sorozat nyitó eseménye – szabadon kapcsolódik a Balatonfüredi Vaszary Villa Galéria 2014 nyarán szervezett Keserü Ilona / Cangiante – Az idő színtere címú kiállításához. A füredi tárlat mintegy ötven műtárgy szerepeltetésével mutatta be Keserü Ilona munkásságát az ötvenes évek végétől a jelenkorig, különös hangsúlyt fektetve Keserü Ilona színnel kapcsolatos kutatásaira. A két kiállításhoz közös kétnyelvű (magyar/angol) katalógus készült, Aknai Katalin, Keserü Ilona és Kovács Anna Zsófia tanulmányaival.
A tárlat az 1800 utáni Gyűjtemény kabinetkiállítás-sorozatának része