- 2004. március 25. - augusztus 1.
A budapesti Szépművészeti Múzeum régi rajzgyűjteménye egyike Közép-Európa legjelentősebb gyűjteményeinek, s az olasz rajzok szempontjából a bécsi Albertina után a leggazdagabb. A mintegy 8000 rajzból álló kollekcióból már számos lap kapott “meghívást” Európa és Amerika különböző kiállításaira az utóbbi évtizedekben, azonban a 17. századi olasz rajzok legértékesebb lapjainak önálló bemutatására még csak egy példa volt: kiállításunk szűkebb változata – kilencvennégy rajz – 2002-ben Rómában szerepelt az Istituto Nazionale per la Grafica kiállítótermeiben, a Palazzo di Fontana di Treviben, az olaszországi magyar kulturévad keretében.
Az Esterházy-örökség című kiállítás azonban bővebb volt: százhuszonöt rajzot mutatott be és ötvennégy rézkarc segítségével azokat a kiemelkedő grafikusművészeket is megismertette, akik a gyűjteményben nincsenek rajzokkal képviselve, mint Stefano della Bella, Giuseppe Ribera, Pietro Testa. A válogatás fő célja a legnagyobb és művészettörténetileg legjelentősebb itáliai régiók (Bologna-Emilia, Róma, Firenze-Toszkána, Genova, Nápoly, Veneto) rajzművészetének bemutatása volt. A barokk évszázadának legfőbb irányzatairól szemléletes képet tudott adni a budapesti gyűjtemény, az antik és reneszánsz mintaképek és a modell utáni tanulmány ötvözésén alapuló barokk klasszicizmust éppúgy be tudta mutatni, mint a felfokozott érzelemábrázolást, mélyebb pszichológiai megfigyelést tükröző, vagy a drámai naturalizmust, mozgalmasságot, dekorativitást célzó művészi törekvések alakulását. A korszak számos jeles alkotójától több rajzot is őriz a gyűjtemény: köztük van a bolognai Ludovico, Agostino és Annibale Carracci, Domenichino, Guido Reni, Guercino, Simone Cantarini, a milánói Daniele Crespi, a genovai Giovanni Benedetto Castiglione, a római Giovanni Baglione, Carlo Maratta, vagy a nápolyi Salvator Rosa. A kiválasztott művek számos esetben Róma és más olasz városok palotáiban, templomaiban, gyűjteményeiben ma is fellelhető freskókhoz és olajképekhez kapcsolódnak.
A rajzok legnagyobb része a leghíresebb magyar műgyűjteményből, az Esterházy hercegek gyűjteményéből származik. A család gyűjtőként legjelentősebb tagja Esterházy Miklós herceg (1765-1833) volt, aki a 19. század első három évtizedében kiemelkedő gyűjteményt hozott létre festményekből, rajzokból, metszetekből, illusztrált könyvekből, iparművészeti alkotásokból, amelyben az európai művészeten belül az olasz rajzművészet fejlődése is szinte teljességében képviselve volt. Az Esterházy-gyűjteményt a magyar állam 1870-ben vásárolta meg, és a művek az iparművészeti tárgyak kivételével a budapesti Szépművészeti Múzeumban leltek otthonra. Ezt a híres, és a Szépművészeti Múzeum gyűjteményi anyagának magját képező gyűjteményt később más kisebb hagyatékok és vásárlások egészítették ki.
A kiállítás rendezője és a hozzá készült katalógus szerzője Czére Andrea, olasz rajzszakértő, a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményének vezetője.