- 2009. március 21. - június 7.
2009-ben a Cseh Köztársaság tölti be az Európai Unió elnöki tisztét, és ehhez kapcsolódóan az EU tagországok több fontos kulturális eseménynek adnak helyszínt. Az egyik legjelentősebb közülük a Szépművészeti Múzeumban Alfons Mucha életművének legkiválóbb darabjaiból megrendezésre kerülő kiállítás a Budapesti Tavaszi Fesztivál idején. A Marta Sylvestrová (Morva Galéria, Brno) és Petr Štembera (Iparművészeti Múzeum, Prága) kurátorok által összeállított kiállítás a művész párizsi, amerikai és cseh korszakának legszebb plakátjait, festményeit, rajzait és fényképeit mutatja be, és azt az inspirációs és kreatív lehetőséget tárja fel, amelyet a női ábrázolások nyújtottak Mucha számára.
Mucha plakátműveivel aratta első sikereit az 1890-es évek közepén, és ez a műfaj hozta meg számára később a világhírnevet. Plakátjainak, reklámkiadványainak többségét a Champenois nyomda állította elő, itt készült valamennyi Sarah Bernhardt-plakátja. Sarah Bernhardt az egyik legnagyobb rajongással körülvett párizsi híresség volt a 19. század második felében és a 20. század elején. Sokan őt tekintik a valaha színpadra lépett legjobb színésznőnek. Az 1895-1901 közötti években Mucha tervezte plakátjainak a többségét. Már az első ezek közül (Gismonda) óriási visszhangot keltett. Mucha a bizánci ikonokra emlékeztető módon idézte meg Sarah Bernhardt alakját. Azt próbálta elérni, hogy a néző ne egy színdarab jelenetével szembesüljön, hanem teljes élményt, egy általános hatást lásson, halljon és érezzen. Ez a hatás éppúgy állandó jellemvonása Mucha valamennyi Sarah Bernhardtról készül plakátjának, mint a pompás kosztüm, az ékszerek, a hajviselet, a test- és fejtartás, a sugárzó szemek. Mucha csaknem valamennyi plakátjának a középpontjában egy nőalak áll. A Bernhardt-plakátok és a többi általa készített reklámkiadvány fiatal, vonzó, kicsattanó, vidám és nyíltan érzéki nőket ábrázolnak hosszú aranyló hajjal, közvetlen asszociációkkal az adott termékkel kapcsolatban.
Mucha életművén belül különleges helyet foglalnak el a pasztell- és szénrajzok. Ezek az 1898 és 1903 között Párizsban készült rajzok önálló műtárgycsoportot alkotnak. Saját személyes érzéseit közvetítik, és egy olyan művész „sötét” oldalát világítják meg, aki a nemzetközi hírnév és siker csúcsára jutott.
1904. február végén Mucha az Egyesült Államokba hajózott. Ez volt a kezdete amerikai korszakának, amely 1910-ig tartott, amikor családjával visszaköltözött Csehországba. Az amerikai kontinensre való megérkezésekor Muchát az Art Nouveau vezető képviselőjeként üdvözölték. Ezt a stílust az Egyesült Államokban épp az ő színházi plakátjai tették híressé, amelyek Sarah Bernhardt amerikai turnéinak csináltak hírverést. Egy sor fiatal amerikai művész tanult korábban Mucha párizsi műtermében, akik ugyancsak szeretettel és büszkén fogadták mesterüket. Mucha a New York-i felsőbb körök hölgyeinek a portréit kezdte festeni. Ezekből az olajképekből azonban hiányzott pasztell portréinak közvetlensége és elevensége, ami elhamvadt a hosszú festési procedúra alatt.
Alfons Mucha 1897-ből származó plakátjain és festményein tűntek fel először szláv karakterjegyeket viselő nőalakok. Párizsban rendezett második egyéni kiállítása plakátjának az elkészítéséhez Mucha egy jellegzetesen szláv vonásokat viselő leányt, valamint morva százszorszépkoszorút választott. Ezt azután számos hasonló nőábrázolás követte. A szláv vonású nők kulcsszerepet kaptak Muchának azokon a plakáttervein, amelyeket később a szülőhazájából érkező megbízásokra készített. Mucha a leánytípust a cseh és morva vidék buzgó vallásosságának rendelte alá, anélkül azonban, hogy falusi „leányainak” természetes bája elveszne. Mucha amerikai tartózkodása idején kapott megbízást a Slavia biztosító társaság jelképének megtervezésére. A fehér ünnepi köntöst viselő nőalak a művész számára a pravoszláv eszmék megtestesítőjévé vált, és inspirálóan hatott a régóta dédelgetett álom, a Szláv eposz című, messianisztikus képciklus megvalósításához. A valaha historizáló színpadi díszletek világából előlépő Alfons Mucha szemei előtt idős korában ismét a nagyszabású, teátrális élőképek lebegtek. A Szláv eposz a mai napig a cseh történelmi festészet legimpozánsabb képsorozata.
KREA Kortárs Művészeti Iskola és Műhely kiállítása
A KREA Kortárs Művészeti Iskola lehetőséget kapott, hogy a Szépművészeti Múzeum „A nő dicsérete – Alfons Mucha, a szecesszió cseh mestere” című kiállításához kapcsolódóan egy önálló tárlaton mutassa be hallgatóinak munkáit, amelyek mindegyike innovatív, újító formában reflektál a korszak jellegzetes stílusjegyeire.
Az enteriőrtervező, divattervező, stylist és grafikus diákok képzőművészeti alkotásai március 31-től tekinthetőek meg a múzeumban.
A 2008/2009-es tanév első félévében a hallgatóknak kiírt tervezési feladatok, szakoknak megfelelően, Alfons Mucha életművét, és a szecesszió témakörét jelölték meg kiindulási alapként. Az így elkészült, és a kiállításra kiválogatott munkákban Mucha és a szecesszió motívumai és jellemzői csupán inspiratív jelleggel jelennek meg; maguk az alkotások kortársak, innovatívak, újítóak, és tükrözik az alkotók egyedi személyiségét. A tárlat négy különálló szakterület alkotásait igyekszik harmonikus egységbe fogni, képet adva az iskolában folyó műhelymunka jellegéről, és arról, hogyan szűrődik le ma, egy kortárs fiatal alkotó művészetében az egy évszázaddal ezelőtti korstílus, és annak jellegzetes stílusjegyei.
A /Szecessziós /KREA/túrák/ 25 hallgató munkáin keresztül mutat be közel 30 kortárs műalkotást. A kiállítási darabok között láthatunk belsőépítészeti installációkat, design tárgyakat, ruhákat, divatfotókat és grafikai munkákat.