Az Antik Gyűjtemény új állandó kiállításának célja a klasszikus antik hagyomány bemutatása. Középpontjában a görög, az etruszk és a római kultúra áll, tágabban pedig a Földközi-tenger medencéje, a Mediterráneum, amelynek ókori világát három részben, három különböző szempontból közelítettük meg.
Hellasz – Itália – Róma. Az európai művészet három ókori útja
Ebben a teremben a klasszikus ókor három legfontosabb művészeti hagyománya elevenedik meg. Bár az ókor jelentős részében nem létezett önálló fogalom a művészetre, a kiállított darabok legtöbbje pedig eredetileg használati tárgy volt, a későbbi korok művészeti alkotásként tekintettek rájuk: állandó párbeszédet folytattak az antikvitással, akkor is, ha tökéletesnek tartották, és akkor is, ha elavult hagyománynak.
Kultúrák uniója – az ókori Mediterráneum
Ebben a részben az ókori Mediterráneum kultúráinak néhány jellemző vonását mutatjuk be földrajzi, történeti és tematikus szempontok szerint, valamint áttekintést adunk két fontos műfaj, a görög figurális vázafestészet és a római portréművészet történetéről. Ezekből a példákból jól kirajzolódik a klasszikus ókor egyik alapvonása, a más kultúrákat befogadó nyitottság. Ez a konnektivitás az egyik legfontosabb örökség, amelyet a klasszikus ókortól kaptunk.
„Lépjetek be, itt is istenek vannak!” Erósz – Dionüszosz – Thanatosz
A három istenhez kapcsolódó fogalmak a mai emberek életét is elemi módon meghatározzák. Az itt látható tárgyak a klasszikus ókori kultúra olyan elemeit vonultatják fel, amelyeknek a ma élő emberek számára is érvényes mondanivalót hordoznak. A kiindulópontot a három görög isten és a hozzájuk kapcsolódó fogalmak jelentik, de a műtárgyak nem kultúrák szerint és nem is időrendben sorakoznak. Ezzel hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a Mediterráneum ókori kultúrái közös hagyománnyá formálódtak.
Az Antik Gyűjtemény kiállítása más múzeumokból kölcsönkapott műtárgyakkal is gazdagodott. Az antik minták továbbélését pedig az ókori tárgyak között itt-ott felbukkanó „hamisítványok” is tanúsítják. A kiállítást mindezekkel együtt inkább böngészésre, mintsem „végigolvasásra” szánjuk. Nem idealizáljuk az ókori kultúrákat, a látogató talán néhol majd megkérdezi: „Hogy lehetett így élni?”, máshol pedig rácsodálkozik, hogy így is lehetett élni. A klasszikus antik hagyomány egyik legmeghatározóbb vonása, hogy a későbbi korok számára is kínál érvényes tanulságokat, azaz az ókori kultúrák tanulmányozása egyben saját kultúránk, saját életünk tanulmányozása is.
Útvonaltipp
A síremlék négy oldalán temetéshez kapcsolódó halotti játékok ábrázolásai sorakoznak: birkózás, ökölvívás, atlétika és kocsiverseny. A küzdők mellett bírók, írnokok és zenészek láthatók. A versenyeket akrobaták bemutatója egészíti ki. Sport és cirkusz gyökerei tehát itt közösek: a halotti kultuszból sarjadtak ki. Két jelenetben ott látható a szakállas etruszk démon, Phersu. Ő sarkallhatta véres küzdelemre a küzdőket.
Az Antik Gyűjtemény egyik legjelentősebb darabja a 16–18. században a velencei Grimani-család gyűjteményébe tartozott. Az edény fő dísze két mitikus lény. A kiöntő pereme mögött Dionüszosz kísérője, Szilénosz ül, mindkét kezében ivókürt. A fül alján szirén látható. Szirének fogadták az Alvilágba érkezőket, hogy csodálatos énekükkel enyhítsék a halál keserűségét. A feltehetően síri ajándéknak szánt edényen tehát összekapcsolódik Dionüszosz és Thanatosz, eksztázis és elmúlás szférája.
Orpheus leghíresebb tette az volt, hogy élve lemerészkedett az alvilágba feleségéért, Eurydikéért. A dalától és lantjátékától megbűvölt alvilági istenek vissza is adták neki az asszonyt. Muzsikájának ereje a vadállatokat is megzabolázta. Ez a jelenet a római mozaikművészet egyik gyakori témája volt, középen Orpheussal, körülötte pedig a feléje forduló állatokkal. A budapesti mozaik is egy ilyen, nagyméretű kompozíció középső része lehetett, s talán egy villa padlóját burkolhatta.
