En

Gergye Krisztián és Abakanowicz

Gergye Krisztián a magyar kortárs színház és táncművészet kiemelkedő képviselője. A tradicionális jávai tánc tanulmányozásával kezdte előadóművészeti tevékenységét. Egy évet (1998) töltött Jáván, ahol Darmasisswa-ösztöndíjasként ősi indonéz táncművészetet tanult. A hagyományt a modern formanyelvvel ötvözve hozta létre sajátos tánc- és mozgásnyelvét. 2001 óta jelentős szereplője a magyar kortárs táncéletnek, és saját független társulatának – Gergye Krisztián Társulata – művészeti vezetője. Művészi kísérletei során jutott el a tánc, a színészet és a képzőművészet határterületeire, amit jól fejez ki társulata mottója is: „Több, mint tánc”.  Táncos-koreográfusként és színész-rendezőként is mindig a legtisztább és legegyértelműbb megfogalmazási módokat kutatja alkotásaiban. Rendezőként és előadóként is számos díjat nyert.

A GK Társulattal már 23 éve projekttársulati keretekben a művészeti műfajok közötti párbeszéd lehetőségeit kutatva hozza létre műfaj-független, de a kortárs táncművészetet mindig kiemelt pozícióban kezelő interdiszciplináris előadásait. Olyan állandó és meghívott művészekkel dolgozik, akik jelentős szakmai múlttal rendelkező személyiségek, és nyitottak a műfajok közötti átjárások lehetőségeire. Rendszeresen szerepel külföldi fesztiválokon Európában és a tengerentúlon is.

Gergye Krisztián így ír Abakanowiczról, az abakanon – A test emlékeze című előadásának ihletőjéről:

„Abakanowicz szobrai mintha egy letűnt kor emléknyomai lennének. Kimerevített archetipikus alakjai, és objektumai, egy képzeletbeli civilizáció létezésének lenyomatai. Monumentális és emberléptékű munkái emléknyomok, történelmi múltunkra, vallásainkra, bálványainkra, világháborús tragédiáinkra reflektáló mementók, amelyek egy képzeletbeli, párhuzamos univerzum régészeti leleteiként értelmezhetőek.

Ezek mellet az örök mozdulatlanságra ítéltetett mementók mellett nem lehet elmenni érintetlenül. Személyesen leszünk érintettek, holott ezek a művek túlmutatnak a személyességen, túlmutatnak az egyénen. Univerzális szintre emelik az emberit, és mágikus módon értelmezik az ember világhoz és isteneihez fűződő viszonyát.

Az archaikus, és a szellemi világokhoz való kötődéseink a test emlékezetében fedezhetők fel. Amennyiben megadatott, hogy a világban felfedezhetőek Abakanowicz kimerevített, megállított idejű rituáléi, akkor táncosként nem mehetek el azon lehetőség mellett, hogy a XXI. században megpróbáljam feléleszteni ezeket a rítusokat, oly módon, ami még ebben az utópisztikusnak tűnő világunkban is érzékileg megtapasztalható lehet.

Megpróbálni benne lenni az élet rituáléjában, hogy megérthessük a halált és megtapasztalhassuk a test emlékezetét.”

 (Forrás: www.gktarsulat.hu)

 

Kiállításaink közül ajánljuk