KERESZTELŐ SZENT JÁNOS SZOBRA SZLATVINBÓL
1500 körül, Régi Magyar Gyűjtemény
A szobrot 2017–2019 között restaurálta Galambos Éva, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria Baráti Kör támogatásával
Archív fotó 1904 körül: a szobor alapozóig kopott fehér felülete látszik
(Divald Kornél felvétele)
A restaurálást megelőzően a szobron vizsgálatok sorát végezték el azért, hogy felmérjék a szobor állapotát. Ennek során tisztázódott, hogy a faszobrot korábban több ízben is konzerválták, és fény derült arra is, hogy az a 20. század elejéig nem volt javítva, átfestve. Ez meglehetősen ritka a középkorból származó szobrok esetében. Az első beavatkozás alkalmával – amely valószínűsíthetően a gyűjteménybe kerülés idejére tehető – készültek a plasztikai kiegészítések (például a jobb lábfej) és egy világosbarna átfestés. A II. világháború után még két ízben restaurálták (Németh Kálmán, Ember Vera). E beavatkozás tanúja a bronzporos javítás, és egy még sötétebb barna réteg a szobor felületén. A 2000-es évek elejére a festett rétegek újra felváltak, és az addigra már jócskán szennyezett és megsötétedett színek előnytelenül befolyásolták a szobor kiemelkedő kvalitású plasztikai megjelenését. A festett rétegek mikroszkópos kutatása és a legújabb restaurálás Galambos Éva munkája.
Az átfestett arc töredezett hajtincsekkel az átvételi állapotban, majd az apró kiegészítésekkel még munka közben.
A szobor kutatásakor egyértelművé vált, hogy az eredeti festékrétegek sajnos nagyon csekély mértékben és meglehetősen kopott állapotban maradtak csak meg. Ez látható az 1904 körül készült archív felvételen is: a szobor szinte teljesen fehér, mert az alapozásig lemosódott róla a festék. Feltételezhető, hogy a szobor a templom padlásán évtizedekig mostoha körülmények közt állt. Ez idő alatt veszhetett el mindkét kézfeje, valamint jobb lábfeje is. Az erős roncsolódásban az eredeti anyagok készítéstechnikai problémái is szerepet játszhattak. Erre utalhat, hogy az archív felvételen látható, együtt fellelt szobrok a 20. század elején sokkal jobb állapotban voltak, míg az ugyanennek a mesternek tulajdonított, ugyanebben a teremben kiállított Szent István és Szent László király szobra hasonlóan a hordozóig kopott volt.
A jelenlegi konzerválás során a restaurátor feltárta a még nyomokban megmaradt eredeti rétegeket, és eltávolította a plasztikát eltakaró, olykor igen vastag későbbi átfestéseket, megtartotta ugyanakkor a múlt század elején rekonstruált, jobb lábfej-kiegészítést. A kisebb plasztikai hiányok, például a hajtincsek pótlásával az arcot keretező hajkorona „glóriaszerű jellege” újból életre kelt. A drapériaszegélyek folytonosságának visszaállításával pedig ismét kirajzolódott a lendületes vonalvezetés.
Az átvételi, a félben feltárt és a már kész állapot mellett a digitális színrekonstrukció
A festett rétegek teljes rekonstrukciója helyett a restaurátor csak a töredékes, kopott felületet megkülönböztető, vonalkázó retust alkalmazott, az egységesebb esztétikai látvány elérése érdekében. Az eredeti színmegjelenést az elkészített digitális színrekonstrukciós képen érzékeltetjük. A középkori mestert olyannyira jellemző, a szobron több helyen is jól megfigyelhető bravúros faragást azonban a restaurátor nem takarta el újabb festésrekonstrukcióval.
A szőrcsuhát és a hajat eredetileg aranyporral festették, a köpeny kívül narancsos-vöröses lüszter volt, míg belül azurittal festett kék. A talapzat színe élénk fűzöld volt.