Fiatal nő képmása, nyakában Medúza-fővel díszített medállal. Tempera festmény szikomórfüge táblán, Kr. u. 2. század második fele
Talán kevesen tudják, hogy a „modern” portréművészet legkorábbi emlékeit a Szépművészeti Múzeumban az Antik Gyűjtemény őrzi. A római császárkori Egyiptomban szokás volt ugyanis, hogy az elhunyt képmását vékony fatáblára festett portrén örökítették meg, amelyet a múmiapólyába illesztve az arc fölött helyeztek el. Ezek az élénkszínű, az ábrázolt személyt a korabeli divat szerint megjelenítő portrék gyakran meglepik mai szemlélőiket életszerűségükkel – mintha ókori arcok néznének ránk.
Az egyiptomi festett múmiaportrékat, amelyeknek ma több mint ezer példányát őrzik a világ különböző gyűjteményei, egyik első és legismertebb lelőhelyük után gyakran „fajumi portréknak” nevezik. A műfaj azonban nemcsak a Fajum-oázis területén, hanem Felső-Egyiptomtól egészen a Földközi-tenger partvidékéig elterjedt volt. Fennmaradásukat elsősorban Egyiptom forró és száraz klímájának köszönhetjük: a fajumi portrék az ókori táblafestészet hagyományának igen kevés ma ismert képviselője közé tartoznak.
Idősebb nő képmása. Enkausztikus festmény hársfa táblán, Kr. u. 2. század második negyede
A portrékat nem csak ez teszi különlegessé: éppoly meghatározó az a vonásuk, hogy több kulturális hagyományt egyesítenek, hiszen a környezetet, amelyben létrejöttek, szintén különböző kultúrák együttélése jellemezte. A múmiaportrék készítésének virágkorában, a Kr. u. 2. században Egyiptom már közel másfél évszázada a Római Birodalom része volt, azelőtt pedig háromszáz éven keresztül Nagy Sándor makedón utódai irányították.
Az arcképek egyrészt jól illeszkednek a görög-római portréhagyományba: elsősorban az ábrázolt személy társadalmi pozícióját rögzítik, a rajtuk látható ruhák, ékszerek pedig megfelelnek a Római Birodalomban szokásos típusoknak. Másrészt azonban a múmiaportréknak egyiptomi olvasata is van: eszerint a portré nem emlékkép, hanem az elhunyt testének kiterjesztése és túlvilági továbbélésének záloga. Az egyiptomiak úgy tartották, a test fennmarad a halál után – ezt a hitet szolgálta a balzsamozás, a holttest védelme, és a legfontosabb testrész, az arc „megismétlése” a fatáblán. A portrét egykor körülvevő múmiapólya, amelyet a múmiák megtalálói értéktelennek ítéltek, az egyiptomiak szemében az Ozirisz birodalmához csatlakozó elhunyt ellátásához tartozott.
Ásatási leletek a Fajum-oázisbéli Hawarából, köztük a múmiapólyába illesztett, illetve a testről már leválasztott portrékkal. London, 1911.
Fiatal nő képmása. Enkausztikus festmény hársfa táblán, a szem, a száj és a nyaklánc aranyozva. Kr. u. 2. század első negyede.
A múmiaportrékat hordozó táblák készítéséhez olykor egyiptomi fafajtákat használtak, például szikomórfügét, gyakran azonban importált cédrusra vagy hársfára dolgoztak. A fatáblát először vékony stukkóréteggel alapozták, erre került az előrajz. Két festészeti módszert, illetve ezek ötvözését alkalmazták: az úgynevezett enkausztikus technika használatakor a pigmenteket méhviasszal keverték ki, a tempera festményeken pedig tojással elegyítették. Ecsettel dolgoztak, de a részletek kidolgozására fémeszközöket is használtak, az ékszereket pedig gyakran aranyozással jelezték.
Ifjú képmása. Enkausztikus festmény hársfa táblán. A vizsgálatok kimutatták a korábban modern munkának tartott festmény ókori alapozásának nyomait.
Az egyiptomi múmiaportrék és táblaképek átfogó vizsgálatára nemrégiben a J. Paul Getty Museum indított kutatási projektet, amelyhez közel ötven intézmény, köztük a Szépművészeti Múzeum is csatlakozott. Az APPEAR projekt keretében került sor 2016 és 2018 között az Antik Gyűjteményben őrzött öt festett múmiaportré restaurálására és technikai elemzésére a Kunsthistorisches Museum kutatóinak közreműködésével Bécsben, illetve a darabok gyűjteménytörténeti kutatására Budapesten. Az elemzések számos új eredménnyel gazdagították a portrékkal kapcsolatos tudásunkat: az anyagvizsgálatok során például egy korábban modern munkának hitt festményen sikerült azonosítani az ókori alapozás pigmentjeit, egy másik portré esetében pedig röntgenfelvétel mutatta ki a modern átfestés alatt rejtőző ókori arcot.
Női képmás. Enkausztikus festmény hársfa táblán. A röntgen felvétel a modern átfestés alatti ókori arcot mutatja.
