A Grafikai Gyűjtemény a 14. századtól napjainkig terjedő időszak európai művészetének köréből mintegy 10 000 rajzot és 100 000 sokszorosított grafikát őriz. A kollekció alapját a Régi Képtárhoz hasonlóan az 1870-ben köztulajdonba került Esterházy-gyűjtemény jelentette, 3 és fél ezer rajzzal és 50 000-nél is több metszettel. Innen származnak a legértékesebb régi olasz, német, francia és németalföldi rajzok: Leonardo, Raffaello, Dürer, Altdorfer, Wolf Huber, Poussin és Rembrandt lapjai. A Szépművészeti Múzeum megalapítása és megnyitása között egyrészt Pulszky Károlynak köszönhető a rajz- és metszetanyag további, külföldi vásárlások útján történt gyarapítása, másrészt az 1901-ben Bécsben elhunyt Delhaes István festőművésznek, aki végrendeletében a magyar államra hagyta 2683 rajzból és 14 453 metszetből álló gyűjteményét. E rajzok különösen szerencsésen egészítették ki az Esterházy-gyűjteményt, mert bár Dalhaes az európai művészet négy évszázadából és minden iskolából vásárolt lapokat, a tulajdonában lévő legtöbb mű 18. és 19. századi osztrák és német mesterektől származott. A 19. századi és 20. század eleji, elsősorban francia rajzok elsőrangú együttese Majovszky Pál adománya révén 1935-ben került a múzeumba. Majovszky a Közoktatási Minisztérium művészeti osztályának vezetőjeként azzal a szándékkal alakította ki gyűjteményét, hogy később a múzeumnak ajándékozza. Az ő érdeme, hogy a legkiválóbb 19. századi francia művészek remekműveit őrzi a múzeum, de ugyancsak az ő adományával került a gyűjteménybe néhány kiemelkedő angol, valamint osztrák-német rajz. A hollandok közül is megszerezte a legnagyobb mesterek: Van Gogh és Jonkind néhány művét. A 20. század eleji művészetet szerény számú, de kiemelkedő kvalitású rajz képviseli. A legutóbbi évtizedekben mintegy 2000 rajz és sokszorosított grafika került a gyűjteménybe, részben belföldi vásárlások, részben ajándékozások, például Kahnweiler és Vasarely jelentős adományai révén. A kortárs alkotások rendszeres gyűjtése a hatvanas években kezdődött meg, és napjainkban az 1986-ban létrehozott 20. századi Alapítvány segítségével és nemzetközi cserék útján folytatódik. A papír fényérzékenysége miatt a rajzok és grafikák nem szerepelnek állandó kiállításon, hanem különböző szempontú válogatások eredményeként időszaki tárlatokon láthatók a múzeum földszinti Grafikai Kiállítótermében.

Bodnár Szilvia (szerk.): A Budapesti Szépművészeti Múzeum, Budapest 1995.