SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM

Terrakotta, mázas terrakotta

Terrakotta

A könnyen formázható, de nagy szobrászi tudást és gyakorlatot igényelő agyagot a szobrászok változatos formában használták fel. Gyakran ebből mintázták meg első elképzeléseiket a tervezett szobrukról, vagyis vázlatokat, bozzettókat készítettek. A nagyobb méretű szoborhoz készült kisebb modellt, különösen Itáliában, szintén agyagból dolgozták és égették ki. Firenzében oltárokhoz vagy építészeti dekorációkhoz egyaránt használták a festett égetett agyagot, vagyis a terrakottát. Az 1440-es évek elején kifejlesztett színes és fényes mázas terrakotta olcsósága révén szinte a márvány konkurensévé vált.

Mázas terrakotta

Először agyagból mintázták meg a domborművet, majd még a kiégetés előtt, gondos forgatással, levegőn kiszárították. Ezt követően a domborművet, még máz nélkül, fatüzelésű kemencében égették ki. A reneszánsz kerámiák gyakran sárga színűek, ez a halványsárga szín előnyösen befolyásolta a később rákerülő máz színét is. A kiégetett, majd kihűlt domborműre színes mázat vittek fel ecsettel. Ezután a kerámiát újra kiégették. Az újabb égetés során a máz a kerámia felületén megolvadt, fényessé vált, így alakult ki a dombormű végleges színe.

(Andrea della Robbia, vagy Benedetto Buglioni: A gyermek Jézus imádása, ltsz.: 1172)