SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM

Cartapesta

A papírmasé (cartapesta)

A papírmasé áztatott hulladékpapírból, enyv vagy más kötőanyag hozzáadásával készült papírpép, amelyet formába nyomkodva szobrok, domborművek, dísztárgyak, ünnepi dekorációk készítésére használtak. Legnépszerűbb Itáliában volt a 15. és 18. század között. Bár nem volt olyan tartós, mint a fa, a kő vagy a terrakotta, egy modell után több példányt is készíthettek, így a 18. századtól a gipsz olcsóbb változataként alkalmazták dekorációs célokra. A 19. századtól színházi jelmezeknél és iparművészeti tárgyaknál használták.

A papírmasé (cartapesta) készítése

A prototípust agyagból mintázták meg, majd a mintáról negatív formát készítettek. A negatív készítéséhez többféle anyagot is használhattak, többek között az itt látható ólmot. Egy ilyen negatívból számos papírmasé készíthető. Ebbe a negatívba préselték a papírpépet. A kezdetben folyós papírpépből textil segítségével nyomták ki a vizet, ettől az anyag sűrűbbé vált és egységes összefüggő réteget képezett. A papírmasé domborműveket gyakran textilréteggel erősítették meg hátulról. Amikor nagyrészt megszikkadt a papírmasé, kivették a formából. Mivel még nem száradt meg teljesen, rugalmas volt, és ez megkönnyítette a kiemelést. Ezt követően a papírmasé domborművet teljesen kiszárították. A festés előtt a dombormű enyves krétás alapozást kapott, amit több rétegben vittek fel. A vastag alapozóban néhány részletet száradás után még ki lehetett emelni. A domborművet alapozás után festették ki. A színeket és árnyalatokat, akárcsak a fa domborműveknél, több egymásra festett színből alakították ki.

(Jacopo Sansovino [Jacopo Tatti]: Madonna a gyermekkel, ltsz.: 4971)