SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM

A bronz, bronzplakett öntése

A bronz

A bronz nagyrészt rézből és mintegy 5−14% ónból készült ötvözet, amelyhez rendszerint más fémet, cinket vagy ólmot, is adtak – utóbbiakkal az ötvözet olvadási fokát tudták befolyásolni. A bronz színe, az összetevők arányától függően, vöröses, sárgás vagy akár ezüstös is lehet. Európában a bronzszobrokat rendszerint viaszveszejtéses eljárással öntötték. A bronzötvözet kihűléskor nagymértékben zsugorodott, és ez repedéseket eredményezhetett. Üreges, vékonyfalú bronz öntésénél a zsugorodás mértéke és ezzel együtt a repedés veszélye lényegesen csökken, ezért a bronzszobrokat rendszerint üregesen öntötték.

Bronzplakett öntése

Bronzplakettek öntésére többféle módszert is használtak. Leggyakrabban a viaszveszejtéses bronzöntés egyik változatát, a homoköntést. Egy plakettet általában többször is kiöntöttek, így modellt és az arról készült negatív formát is használtak az öntés során.

Először viaszból készítették el a plakettet. Ha negatív formát használtak, abba öntötték vagy préselték bele a felmelegített viaszt. A viasz kihűlése után a plakettet kiemelték a negatív formából, és, szintén viaszból, beömlőnyílásokat tapasztottak rá. Az egész formát híg gipsszel vagy gipsz és téglapor keverékével, külső köpennyel vonták be, majd felhevítették. A hőtől a viasz megolvadt, és a beömlőnyíláson át kifolyt. A magas hőmérsékleten megolvasztott fémötvözetet ezután öntötték be a beömlőnyíláson. A teljes forma kihűlése után a külső köpenyt letörték az öntvényről. Végül a beömlőrendszert levágták, és a kiöntött bronzot cizellálták. Végül, a kész plakett felületét, akárcsak a bronzszobrokét, patinázták.

(Itáliai mester: A Nílus allegóriája, ltsz.: 5175)