SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM

Nemzetközi workshop a Liget Budapestről

2013. november 13.

 

Laure Confavreux Colliex társigazgató, Lordculture

2013. november 13-án a Szépművészeti Múzeumban tartott workshopon összegezték a Liget Budapest előkészítésével kapcsolatos eddigi munkát a projekt résztvevői, Baán László miniszteri biztos kezdeményezésére. A workshop a
közeljövőben tervezett nemzetközi tervpályázat előkészítésének fontos állomását jelentette; a munkacsoportok vezetői által bemutatott eredményekre, illetve a felvetett kérdésekre többek között hazai és külföldi szakértők reflektáltak. A meghívott szakértők között helyet foglaló Martha Thorne, a világ legismertebb építészeti díja, a Pritzker-díj ügyvezető igazgatója a híres chicagói urbanista, Daniel Burnham szavait idézte: „Make no little plans. They have no magic to stir men's blood and probably will not themselves be realized.”

A Szépművészeti Múzeum Barokk csarnokában rendezett eseményen megjelentek az érintett intézmények vezetői a munkacsoportok tagjaival,továbbá meghívott külsős szakértők. Martha Thorne mellett, aki várhatóan a tervpályázat zsűrijében is szerepet vállal majd, a párizsi Lordculture képviseletében Laure Confavreux Colliex társigazgató, Carolyne Krummenacker, a tervezőosztály vezetője és Aline Mandai építész jelentek meg, az aacheni Ludwig Alapítvány nemzetközi hálózatát pedig Prof. Dr. Christoph Stölzl képviselte az egyeztetésen.

A workshop első pontjaként Baán László, a Liget Budapest miniszteri biztosa és a Szépművészeti Múzeum főigazgatója ismertette a projektet. Ezt Laure Colliex előadása követte. A Lordculture a kanadai Lord Cultural Resources európai leánycége, amely több mint 1800 múzeumi projekt megvalósításában vett részt; tevékenységi körül az előkészítő hatástanulmányok készítésétől a konkrét építkezésekhez és kiállításrendezéshez kapcsolódó tanácsadásig terjed. Az előadásból a jelenlévők megismerhették a Lordulture szemléletmódját és több korábbi munkáját, például a bordeaux-i Cité des civilisations du vin komplexumát, de kitértek a budapesti fejlesztésekkel kapcsolatban gyakran emlegetett európai párhuzamokra, a párizsi Parc de la Villette-re, a berlini Museuminselre és a bécsi MuseumsQuartier-re is.

Ezt az egyes munkacsoportok beszámolói követték. A Magyar Nemzeti Galéria munkacsoportjában zajló folyamatokat Baán László, a Ludwig Múzeumét Fabényi Júlia igazgató mutatták be – a tervek szerint ez a két intézmény egy épületbe költözik, közös közönségforgalmi terekkel, egységesen bejárható, de külön működtethető kiállításokkal. A Lordculture részben ennek az összetett funkciójú épületnek az előkészítésében, részben a következő előadásban érintett Néprajzi Múzeum programjának tervezésében működik közre. Kemecsi Lajos, a Néprajzi főigazgatója a nemrég elkészült küldetésnyilatkozatára építve vázolta, hogyan tervezik az intézmény „társadalmi múzeummá” formálását, amely a mindennapi élet aspektusaival foglalkozik, éppúgy érintve a néprajzi hagyományokat vagy a határon túli magyarok problémáit, mint például az emigráció témáját.

Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múezum igazgatója

Ezt a Magyar Építészeti Múzeum munkacsoportjának bemutatkozása követte. Ritoók Pál, aki jelenleg egyedül dolgozik az intézményben, beszámolt a gyűjtemény költözéséről és az eddig lezajlott előkészítő munkáról is, többek között a bécsi Museumsquartier-be szervezett tanulmányútról, és felvázolta a múzeum tervezett működési struktúráját. A Magyar Zene Házával kapcsolatban Rockenbauer Zoltán, a munkacsoport vezetője mutatta be a lehetséges európai párhuzamokat és előképeket, külön kiemelve a bécsi Haus der Musik esetét. A Magyar Zene Háza – részletezte – nem emlékház, nem koncertterem, és nem hangszermúzeum kíván lenni, hanem a zenével és a hangok világával foglalkozó, interaktív és vonzó élményközpont. A Magyar Fotográfiai Múzeum munkacsoportjában zajló folyamatot Baki Péter részletezte, összevetve a 140 négyzetméteren, Kecskeméten működő intézmény jelenlegi feltételeit a tervezett budapesti épület kínálta lehetőségekkel.

Rockenbauer Zoltán, a Magyar Zene Háza projektvezetője

A workshopnak ezt a részét a Szabolcs utcai kórház területére tervezett Országos Múzeumi Raktározási és Restaurálási Központ előkészítésével foglalkozó munkacsoport képviseletében Vasáros Zsolt építész zárta, aki bemutatta a terület építéstörténetét, megőrzésre méltónak talált épületeit, valamint a tervezett épületegyüttes programját. Bár Európában több hasonló funkciójú múzeumi háttérintézményt ismerünk, a lépték miatt a budapesti kiemelkedő jelentőségű, különösen, ha a terveknek megfelelően részben publikus módon épül majd fel – jelentette ki a munkacsoport vezetője.

A workshop második részét a Liget Budapest munkacsoportban résztvevő Török András hozzászólása indította, aki indítványozta a Liget tájékoztatási és közlekedési rendszerének teljes átgondolását. Ennek kapcsán Baán László ismertette a témával kapcsolatos eddigi eseményeket, kitérve többek között a mélygarázsok tervezett elhelyezésére és elosztására, valamint a Városliget belső közlekedését biztosító, környezetbarát elektromosbusz-hálózatra. Szintén a közlekedési és az idegenforgalmi infrastruktúra fejlesztésének szükségességére emlékeztetett Rockenbauer Zoltán. Ritoók Pál a Lordculture képviselőihez fordult kéréssel a bécsi MuseumsQuartier-ben halott adatok kapcsán, ott ugyanis az érkező látogatók túlnyomó része helybéli. Carolyne Krummenacker válaszában kifejtette, hogy a MuseumsQuartier közterei a bécsiek számára is vonzó alteratívát kínálnak, a kapott adatok pedig az összes látogatóra, nem kizárólag az ott működő intézmények látogatóira vonatkoznak.

Deme Péter, a Pulszky Társaság elnöke hozzászólásában kezdeményezte, hogy a többnyire egymással szembekerülő kulturális és turisztikai fejlesztések ebben az esetben összhangban és együttműködve valósuljanak meg, integrálva bizonyos kereskedelmi és szolgáltató funkciókkal. Véleménye szerint a Városliget olyan kulturális rendezvények, fesztiválok otthonaként is szolgálhat a jövőben, amelyek jelenleg nem megfelelő helyen működnek.

Finta Sándor budapesti főépítész újfent a Lordculture képviselőitől várt választ kérdéseire, egyrészt arra, hogy a hasonló európai fejlesztések milyen hatást generáltak a befogadó városra, másrészt arra, hogy nemzetközi összehasonlításban vajon hova pozicionálhatja Budapestet a beruházás. Válaszában Carolyne Krummenacker leszögezte: minden attraktivitása ellenére az európai mezőny más városaihoz képest Budapesten hiányzik egy olyan pont, ami definiálja a várost. Aline Mandai ehhez hozzátette: a változás energiája mindig pozitív irányba mutat, a Liget Budapest pedig méretéből következően a város egészére jó hatással lehet.

A beszélgetést Martha Thorne hozzászólása zárta, aki a chicagói Millennium Park példáját hozta fel. A 19. századi Grant Park bővítéseként elkészült, kortárs művészeti parkként működő Millennium Park az eredeti büdzsét túllépve, közel 500 millió dollárból készült el, azonban évi 1,2 milliárd dollár bevételt generál a városnak, és segített Chicago nemzetközi arculatának átformálásában. A város máig világhírű tervezőjének és urbanistájának szavait idézve Martha Thorne hozzátette: a helyi érdekeket a globális érdeklődéssel egybefűzve a Liget Budapest óriási lehetőséget jelent Magyarország számára. Persze, „az építészet önmagában nem megoldás” – többek között arra is szükség van, hogy az intézmények a kiállítások és múzeumok 19. századi ideáin túllépve, személyes szinten tudják megszólítani a látogatókat. Ők ugyanis nem feltétlenül egy tárgyra vagy egy épületre, hanem a terület egészétől alkotott benyomásra emlékeznek majd.